2013/október/04

Pisztáciás morzsában sült csirkemell

hétvégi klasszikus egy kis csavarral

A vasárnapi ebédek közül nálam mindent visz a rántott csirke. Tudom, kissé unalmas, de a vasárnapi gyomrom sosem éljenzett még jobban, mint amikor anyukám-féle rántott csirkemellel és hagymás krumplisalátával etettem (most is kordult egy óriásit épp). Gyerekkoromban elég sokszor volt ez a menü, de egyszerűen nem tudtam megunni. A panírban sült húsokat azóta is nagyon kedvelem, egyetlen dolog, amit nem kedvelek bennük az a bolti zsemlemorzsa, illetve a rengeteg olaj, amiben kisütik őket. Amikor itthon készítek panírozott húsokat, mindig én készítem a morzsát az aprítógépemben, majd mindig sütőben sütöm meg a húst, hogy egyel egészségesebb legyen és az olajszagot is megússzam. Lidi barátnőm segítségével sikerült egész jó áron beszereznem egy cukrásznagykerben sózatlan, hántolt pisztáciát, úgyhogy csempésztem ebbe a morzsába is egy marékkal. 

Pisztáciás morzsában sült csirkemell (hozzávalók - 2 főre): 

• 60-70 dkg csirkemell filé
• só, bors

a morzsához: 

• 2 szelet szikkadt kenyér
• 1 marék hántolt pisztácia (lehet sózott is, ha csak olyat kaptok)
• kb. 50 g parmezán vagy más kemény sajt
• só, bors

A panírhoz: 

• liszt, tojás

1. A csirkemelleket megmosom, papírtörlővel teljesen felszárítom róluk a nedvességet, majd szeletekre vágom, és mindkét oldalukon sózom, borsozom őket.
2. A morzsához kockákra vágom a kenyérszeleteket, majd aprítógépbe teszem a pisztáciával és reszelt parmezánnal együtt, végül adok hozzá egy kevés sót és frissen őrölt borsot.
3. A panírozást a szokásos módon végzem, először lisztbe, majd tojásba, végül a pisztáciás morzsába mártom a hússzeleteket. Lehet duplán is, de szerintem egyszer bőven elég.
4. A panírozott hússzeleteket tapadásmentes tepsibe fektetem, meglocsolom egy kevés olívaolajjal, majd 180-200 fokos sütőben kb. 20 perc alatt, gyakran forgatva készre sütöm őket. Amikor a bundájuk kissé megpirul, akkor általában már jók is, nem kell túlsütni őket, mert akkor nagyon kiszáradhatnak. 

Szólj hozzá!

2013/szeptember/27

Szilvás clafoutis (tejpite)

Tudom, hogy beteg vagyok, de amikor Balin süttettem a hasam a fehérhomokos partokon, néha azon agyaltam, hogy mi lehet otthon a KitchenAid-emmel, vajon meg van-e sértődve, hogy 3 hétre otthon hagytam?!? Úgyhogy rögtön pár nappal a hazaértkezésünk után már munkába is állítottam ehhez a clafoutis recepthez, amihez egyébként egyáltalán nem lett volna szükség keverőgép igénybevételére, hiszen egy kézi habverő bőven elég az elkészítéséhez, de jó érzés volt vagy 2 percig újra eggyé válni a piros gyönyörűséggel. Geri nem igazán tetszett a clafoutis ötlete, mert telepakoltam szilvával. Aztán olyan mohón habzsolta, mint egy kisgyerek. :) Egy idő után mindig elérem, hogy olyan dolgokat is szeressen, amiket korábban ki nem állhatott. 

Szilvás clafoutis (hozzávalók - 6 db kerámia csészéhez vagy egy nagyobb piteformához): 

• 600 g szilva
• 1 kk fahéj
• 100 g barnacukor 
• 4 tojás
• 70 g olvasztott vaj
• 2 dl tej
• 50 g liszt
• 50 g mandulaliszt
• 1 kk vaníliakivonat
• csipet só

1. A sütőt előmelegítem 170 fokra. A vajat mikróban felolvasztom, majd hagyom langyosra hűlni. 
2. A kerámia tálkákat vagy piteformát kivajazom, majd belerendezgetem a kimagozott, gerezdekre vágott szilvát és megszórom a fahéjjal. 
3. A tojásokat habosra keverem a cukorral, hozzáadom a tejet és a mandulakivonatot, majd végül több részletben az előzőleg elkevert lisztet, mandulalisztet és sót. 
4. Nyakon öntöm a kész masszával a szilvákat, majd kb. 40 percig sütöm a tejpitét, vagy addig, amíg a teteje kissé megpirul és már nem remegős a közepe.
5. Forrón a legjobb!

Paleo/gluténmentes/laktózmentes verzió: a cukor helyett xilitet, a vaj helyett kókuszzsírt, a tej helyett kókusztejet vagy mandulatejet a liszt helyett pedig mandulalisztet használok. A pitét valójában úgyis a tojások fogják össze. 

· 1 trackback Szólj hozzá!

2013/szeptember/23

Nászút és Bali

avagy gasztro- és kultúrsokk

Épp ma olvastam egy cikket egy magazinban a kultúrsokkról, és ahogy az első bekezdésben definiálták a kifejezést, egyre biztosabb voltam benne, hogy ezt éltem/éltük át Balin. Idézem "otthonunk biztonságos világát elhagyva olykor mulatságos, olykor megrázó meglepetések érhetnek bennünket. A szociológia az 50-es évek óta ezt a jelenséget hívja kultúrsokknak". Csak a mi utunk még kiegészült egy kis gasztrosokkal is - vagyis mulatságos és megrázó meglepetésekkel a helyi gasztronómiát illetően! :) Ami azt illeti, az Ízek, imák, szerelmekben valami egész másnak tűnt ez a pici sziget....3 hét pedig egy örökkévalóságnak tűnt benne, mégis valami egészen elképesztő élményként maradt meg bennem, és azt hiszem sokáig raktározódik még, talán "örökre". Ami pedig biztosan kiderült, hogy igazi finnyás, jobbhoz szokott európai vagyok, akit inkább a modern kultúrák és főleg modern gasztronómia nyűgöz le a lepusztított természeti csodákkal szemben, és biztos, hogy mostantól nagyon sokáig nem eszem párolt zöldséget és nem hallgatok Bob Marley-t, de az is biztos, hogy sokkal előzékenyebb leszek a közlekedésben, sokkal többet mosolygok majd emberekre, és jobban értékelem majd amim van!

Uluwatu beach

Single Fin - Uluwatu

Na, de kezdjük az elején. Denpasarban szálltunk le, majd nagyon rövid autóúttal eljutottunk Kutába, ahol 3 hetes utunkból az első 4 éjszakára foglaltunk szállást (több szállást nem is foglaltunk előre). Azonnali kultúrsokk a javából, főleg egy olyan embernek, mint én, aki még sosem volt Ázsiában. Kosz, bűz, zéró higiénia, szmog, brutál környezetszennyezés, butaság. Mindez egyszerre megtalált egy olyan napon, amikor végiggyalogoltuk a várost, hogy találjunk valami igazán helyi kajáldát, ahol valami igazán helyit ehetünk. Két helyen sikerült kb. 1000 Ft-ból nem jól laknunk, de legalább beleláttunk egy kicsit, hogy mit nyújt egy helyi étkezde. Egy igényes európainak azt kell mondjam, nem sokat. A komfortzónámtól nagyon messzire voltam már, amikor végül úgy döntöttünk inkább megszökünk ebből a nyüzsgő-mozgó forgatagból és bérlünk egy robogót. Az egyensúly rögtön helyreállt, amikor a helyi többezer motorossal zötykölődtünk egy szörfös partszakasz felé, és egyszer csak beszippantott a Bali feeling. Amikor végül egy nem helyiek által üzemeltetett étteremben végre jól is laktunk még nagyobb lett az aznapi teljesség. Ezt ettük: mindkét étel enyhén csípős tengeri herkentyű curry, természetesen párolt rizzsel. Ez volt az egyetlen hely az egész út alatt, ahol roppanós garnélát ettem (mindenhol máshol szétfőtt borzadványt).

A következő napjaink tömény motorozással teltek, felkerestük a Kutához viszonylag közel található (20-30 km) legjobb beach-eket, beszöktünk Nusa Dua 5 csillagos szállodaövezetébe, csodával határos módon megtaláltuk a déli partszakasz egyik gyöngyszemét a majmokkal teli Green Bowl Beach-et, aztán Uluwatun vagy Balangan-on néztük a szörfösöket napnyugtáig.

Balangan Beach

Mangostin gyümölcs

Nusa Dua - Pirates' Bay

Nusa Dua - Pirate's Bay - grillezett banán fagyival, pirított mogyoróval

Green Bowl Beach

Majometetés Uluwatu-n

Ezután a robogót autóra váltottuk és 2 napot töltöttünk a fekete homokos Ameden a sziget nyugati felén, ami óriási csalódás volt. Borzalmas útviszonyok, 50 km közel 4 óra alatt bérelt (jobbkormányos!) kocsival, majd megérkezés egy nagyon nagyon nomád faluba, ahol tényleg SEMMIT sem lehet csinálni, csak búvárkodni. Eredetileg 4 napot akartunk maradni, de olyan sebességgel iszkoltunk el 2 éjszaka után, mint még sehonnan. A fekete homok amúgy poén volt... :))) Amit itt ettünk, csupa csupa földimogyorószósz, ananász és csirke. Nem mondom, hogy rossz volt, de nem is volt óriási élmény. Nincs túl sok desszert a balinéz konyhában, a palacsinta is valószínűleg átvett dolog, de mindenhol volt vastag, ananászos/banános/mangós palacsinta. Én általában rendeltem egyet, kellett a szénhidrát! :) Amit szintén sokat ettünk - nem csak itt - az a Nasi Goreng és a Nasi Campur, a két legismertebb helyi fogás - pirított rizs illetve tészta csirkével vagy tenger gyümölcseivel. 

100%-os papaya juice - no ice please!

Miután elszabadultunk Amedről, egy igazán jó rész következett: 3 nap Ubud. Bali kulturális fővárosa tényleg jóval kulturáltabb, mint a sziget többi része. Rendezett, szép, igényes. Klassz éttermekben ettünk, kézműves boltokban szemezgettük ki a bőröndméretünkkel kompatibilis lakberendezési tárgyakat és találtunk egy igazán menő helyi designer ruhaüzletet is, ahol persze bevásároltunk. A csupa-bambusz szállásunkon a szobába hozták az egész jó reggelit, de még jobb volt, hogy a szálloda helyi tulajdonosával minden este leülhettünk a recepciónál beszélgetni a balinéz kultúráról, szerelemről, családról, állatokról...stb. Ő volt a legkedvesebb és legbefogadóbb ember, akivel Balin találkoztam. Az arcát sajnos nem tudom felidézni, mert mindig sötétben beszélgettünk, de biztosan kedves vonásai vannak, mert nagyon jó ember. Mi tulajdonképpen csak a wifi miatt ücsörögtünk mellette esténként, őt viszont iszonyatosan érdekelte, hogy milyen emberek vagyunk.... Ubudon, egy kirándulásunk során láttuk a legcsodálatosabb rizsteraszokat is.

Az Ubud-ot követő időszak a chill és a surf jegyében telt. Amikor még Ubudon voltunk, órákig ültünk egy pizzériában (!), és wifiztünk, hogy lefoglaljuk a leendő 4 napi szállásunkat. A The Chillhouse nevű frenetikus szállást úgy találtuk, hogy beírtuk a google-be a "Bali" és a "surf" keresőszavakat. Surf, yoga, masszázs és persze chill minden mennyiségben, all inclusive egész napos svédasztallal. Tényleg pazar volt, a szörfözés pedig a legjobb sport a világon. A teljes utunk alatt csak 2x tudtunk elmenni, de életem egyik legjobb élménye, ráadásul sikerélménye, hiszen nem is bizonyult olyan nehéznek felállni a szörfdeszkán. Az egész napos terülj terülj asztalkám főleg bio, illetve helyi termelőktől beszerzett organikus alapanyagokból állt össze. Itt már inkább európai ízekre vágytunk, kontinentális regglit ettünk házi banánlekvárral és papaya lekvárral, amik zseniálisak voltak. A balinéz fogások itt már annyira nem ízlettek, kóstoltunk pár dolgot, de mivel az otthonihoz egész hasonló dolgokat is találtunk az ételek között, azokhoz képest messze alulmaradtak a helyi Nasi Goreng-ek. 

Az utolsó 5 napunkat újabb földi paradicsomban pihentük végig, vagyis pihentük volna, ha nem lettek volna a szomszédos telkeken - Balin egyébként szinte minden háztartásban előforduló - tyúkok, kacsák, libák, macskák, kutyák és persze egyéb állatok, tücskök, bogarak, madarak, akik így együtt az egész éjszakát bezenésítették. A maga defektjeivel azért baromi jó hely ez a Bali. Teljesen kizökkent, maximálisan kikapcsolja az agyat és rendkívül jól szórakoztat, és végülis pont erre volt szükségünk egy rendkívül mozgalmas nyár és egy tökéletes esküvő után. Lehet ezt a boldogságot még fokozni?? :))

Szólj hozzá!

2013/szeptember/16

Lecsó variációk

a Tefal kedvencei

Mielőtt augusztus 17-én elutaztunk nászútra, még olyan igazi, forró nyár volt, de azért a hűvösebb estékből már lehetett érezni, hogy hamarosan vége a jónak. Éppen ezért volt annyira szuper elkészíteni ezt a háromféle lecsót a Tefal-nak, hiszen olyan igazi nyár-illat lett a konyhámban a rotyogó zöldségektől. Ahogy visszanéztem a képeket, az élmény és kicsit a nyár is újra visszatért, és óriási kedvem támadt újra megfőzni őket. 

Ha Ti is így éreztek a képek láttán, itt találjátok a Tefal kedvenc lecsóinak - a magyar lecsónak, az olasz peperonata-nak és a francia ratatouille-nak a receptjét, szerencsére még minden hozzávalót megtaláltok a piacokon és zöldségeseknél: http://www.tefal.hu/Tefal+magazine/Hot+topics/Ételpárolás/Pages/Lecsó+variációk

Az elkészítésükhöz pedig a képeken látható Tefal tapadásmentes párolóserpenyőt és lábast használtam. 

Magyar lecsó Tefal módra

 

Francia lecsó - Ratatouille

 

Olasz lecsó - Peperonata

fotók: Horváth Miklós

4 komment

2013/augusztus/07

Bébicsirke esküvői tortája

A NAGY ESKÜVŐI POSZT

Remélem nem bánjátok, hogy ez a poszt egy kicsivel hosszabb lesz, mint az eddigiek. Ez azért van, mert egyrészt egy 6-szintes tortáról beszélünk, másrészt egy világraszóló esküvőről...no meg azért is, mert egyszer megy férjhez az ember, ezért leginkább egyszer van lehetősége, hogy írjon róla. Aki nem ismeri a történetünket, annak röviden leírom, hogy 9,5 éve szerettünk egymásba Gerivel. Miatta/neki kezdtem el főzni, mellette értem nővé, és ő támogatott abban is, hogy kövessem az álmaimat és indítsam el a Bébicsirkét. Idén januárban, amikor megkérte a kezemet, rögtön tudtuk, hogy nem lesz hagyományos esküvőnk. Olyat szerettünk volna, amilyenek mi vagyunk, úgyhogy mindent megtettünk, hogy olyan is legyen. Azt hiszem sikerült....

A helyszínt illetően mindenképp szerettük volna, ha valami nagyon laza hangulatú étteremben bulizhatunk nagyon kötetlen hangulatban a családunkkal és a rengeteg barátunkkal. A Kopaszi gáton milliószor piknikeztünk már, sokszor kettesben, sokszor barátokkal, úgyhogy nem volt nehéz kiválasztani a nagy kedvencünket a Fruska Bisztrót! Dekorációval nem nagyon kellett bajlódnunk, mert a hely nagyon adja magát, őrülten hangulatos kockás terítők, kényelmes piros műanyag székek, régi üveg szódásszivonok, befőttes üvegekben érkező szörpök...Geri nagybátyjának a párjával viszont hihetetlen szerencsénk volt, a virágdekorációkat ugyanis ő készítette, az én ötleteim és a helyszín hangulatához egyedileg kialakítva. Szerintem szebb nem is lehetett volna!

Már januárban eldöntöttem, hogy a tortát én fogom sütni, akár esik, akár fúj. És bár próbáltak jó sokan lebeszélni, nem sikerült nekik. Szerencsére! El sem tudok képzelni annál jobbat, mint amikor az esküvő tényleg 100%-ban a menyasszonyról és a vőlegényről szól, olyannyira, hogy még a torta is a két kezünk munkája. Na jó, azért kettőnél egy jó párral több kéz munkája volt végül. Itt is szeretném megköszönni Ancsának, Krisztának, Juditnak, Aninak, Katónak, Lidinek, Áginak és Mariannak, hogy az esküvő előtti napon ott izzadtak velem együtt a konyhában...nélkülük biztosan nem tudtam volna összerakni a csodálatos esküvői tortámat. Kis papírlapokra írtam a recepteket, bevásároltam 4 kg vajat, 4 kg lisztet, 100 tojást (majdnem 50 maradt!), 6 kg cukrot, 2,5 kg csokipasztillát, 1 kg mandulalisztet, egy csomó nyári bogyós gyümölcsöt, mascarponét, krémsajtot és persze még sokminden mást a pár héttel korábban megálmodott rusztikus tortacsodához, és a 0 kilométeres Kitchen Aid-em mellé kölcsönkértem még Boriét is, hogy tényleg üzemi szinten tolhassuk a tortasütést. Maga a konyha is kölcsönkonyha volt, Geri szüleinek régi házát foglaltuk el, ahol kényelmesen elfértünk. Hihetetlenül jó volt, és a csajokon is azt láttam, hogy nagyon jól érezték magukat. Bármikor szívesen nyitnék velük egy sütödét/cukrászdát vagy valami kis sütisütő manufaktúrát! A tortákat tulajdonképpen nem is én csináltam, hanem ők - én csak a kérdéseikre válaszoltam, ellenőriztem az állagukat, ki-be húzogattam-tologattam őket a sütőből és sütőbe, tűvel szúrkáltam őket, hogy lássam elkészültek-e már, majd leszedtem a már elkészült és kihűlt tortákról a tortakarikákat és logisztikáztam őket a spájzban. Miközben ők szorgoskodtak, készítettem úgy 250-300 macaront (ami egyébként olyan gyorsan elfogyott, hogy én nem is láttam az esküvőn!), pár nappal korábban pedig 100 db 100 g-os csokis-mogyorós müzlit köszönőajándéknak (Geri csomagolta őket!). 

A macaronok pisztáciás és csokis töltelékkel készültek. Receptet találtok hozzájuk itt és itt. 

 

Na de lássuk A TORTÁT, szintenként: 

38 cm - "Call Me Cupcake" féle deluxe csokitorta, csokis vajkrémmel töltve

32 cm - "What Katie Ate" féle viktória piskóta, mascarponés-gyümölcsös vajkrémmel töltve

27 cm - deluxe csokitorta, krém nélkül

24 cm - Bébicsirke féle répatorta, gyümölcsös-krémsajtos vajkrémmel töltve

20 cm - viktória piskóta, csokis vajkrémmel a tetején

17 cm - deluxe csokitorta, mascarponés-gyümölcsös vajkrémmel töltve

Azt hinné az ember, hogy 30 cm feletti tortakarikát is akkkkkkárhol lehet kapni, de ez őrült nagy tévedés. 32 cm-es még csak-csak lett volna itt-ott, de 38 cm-est egyedül az Écsy Kft.-nél találtam, minden másra viszont ott volt a Desszertmester, akik zseniálisak. Náluk vettem a szinteket összetartó fa tartóoszlopokat, az egyes torták alá kerülő kartonkarikákat, és jó néhány papírdobozt is, mert mindenféle méretben van náluk. 

A több szintes torták esetében nagyon fontos, hogy:

1. csak a végfelhasználás helyszínén rakjuk össze a szinteket
2. minden szint alatt legyen egy vastagabb, aranyfóliával borított vagy sima kartonlap, hogy ne süllyedjenek össze a szintek
3. minden szint közé kell tenni legalább 2 db fa vagy műanyag tartóoszlopot, amiket teljesen, az alsó szint legaljáig be kell szúrni, és 1-2 cm-rel kell, hogy felül kilógjon
4. a tortakartonokat előre ki kell lyukasztani pontosan ott, ahol a tartóoszlopok lesznek

Kriszta barátnőm nem igazán találta a helyét a sütisütő csapatban, mert nem kifejezetten izgatják a konyhatündéri feladatok. Viszont építeni imád, és remekül tud is! A statikai felépítést, a szintek közötti tartóoszlopok rendszerét, a szállítást, a helyszíni összrakást, mind-mind ő találta ki, és ha nem lett volna, elképzelhető, hogy a torta szépen felborult/összeomlott/szétszakadt volna. 

A 6-szintes torta sütése reggel 10-kor kezdődött, és este 8 körül végződött, egy elég nagy kétségbeeséssel, hogy hogyan fogjuk szállítani a torta legalsó, 38 cm-es szintjét, amire akkor már rápakoltuk a 32 cm-es szintet is (na ezt nem szabad!:) ). Hosszas tanakodás után eltettük magunkat holnapra (én a LeMeridienben éjszakáztam) majd másnap reggel 8kor folytattuk a tortamenetet a legjobban díszítő Ancsával és a statikai kivitelező Krisztával: dobozolás, pakolás, be a kocsiba, 30-as tempóval, vészvillogóval végig a városon, sikeresen kiérkezve a Kopaszira, összerakva, majd a maradék krémekkel és a csodaszép gyümölcsökkel feldíszítve hűtőbe raktuk a tortát - Kriszta nem hagyta a felszolgálókra a feladatot, mi ketten vittük. 

Na, és akkor a poszt legvégére jöjjenek a receptek is: 

Chocolate Cake Deluxe - Call Me Cupcake receptje alapján (eredeti recept itt)

A svéd bloggerlány szinte mindent dl-ben ad meg, a lisztet, porcukrot, és minden egyéb száraz hozzávalót is, viszont mi sem bíbelődtünk a grammba váltással, egyszerűen a mérőpohárba öntve kell kimérni a száraz hozzávalókat: 

Hozzávalók (3 db 20 cm-es, vagy 2 db 24-26 cm-es tortakarikához - mi a 38 cm-es szinthez 3x-os adagot használtunk):

• 4,25 dl liszt
• 4,75 dl cukor
• 1,25 dl cukrozatlan kakaópor
• 1 tk sütőpor
• 2 tk szódabikarbóna
• 2 nagy tojás
• 2,5 dl erős kávé, hidegen
• 2,5 dl író (én a Manna ABC-ben találtam, lehet helyette tejet is használni)
• 1,25 dl napraforgó olaj
• 1 ek vaníliakivonat

1. A sütőt előmelegítem 180 fokra, a sütőformákat pedig kivajazom, és beborítom sütőpapírral. 

2. Egy nagy keverőtálban összekeverem a száraz összetevőket, a cukor kivételével. 

3. A tojásokat kihabosítom a cukorral, majd hozzáadom a kávét, írót, olajat és vaníliakivonatot, alaposan elkeverem, végül 3 részletben hozzáadom a száraz összetevőket, és egyneművé keverem a robotgéppel. 

4. A tésztát ezután a sütőformába öntöm, majd 30-35 percig sütöm, és tűpróbával ellenőrzöm, hogy átsült-e. 

5. A tortát hagyom a formában 15 percig hűlni, majd kiborítom egy rácsra, és hagyom teljesen kihűlni, a krémet csak ekkor töltöm bele. Mivel a torta nagyon omlós és puha, ha ketté szeretnétek vágni, tegyétek előtte mélyhűtőbe kb. 30 percre. 

Csokoládés vajkrém (a 38 cm-es tortához 1,5x-es adagot készítettünk)

• 200 g étcsokoládé
• 300 g puha vaj
• 3,5 dl porcukor
• 1,5 dl kakaópor
• 2 ek hideg kávé/tejszín/tej
• 0,5 ek vaníliakivonat

1. Gőz fölött megolvasztom a csokoládét, majd hagyom langyosra hűlni. 

2. A robotgépben krémesre keverem a vajat a porcukorral, majd hozzáadom a kakaóport, és lassú fokozaton teljesen elkeverem. 

3. Ezután hozzáadom a langyosra hűlt, olvasztott csokit, és további egy percig dolgoztatom vele a gépet, végül kicsit fellazítom a kávéval, tejszínnel vagy tejjel, majd hozzáadom a vaníliakivonatot, és simára keverem. 

A csokoládés vajkrém tökéletesen illik a puha, omlós, kakaós tésztához, csokiimádóknak kötelező. Mi bogyós gyümölcsöket is kevertünk a krémbe. Fogyasztás előtt érdemes fél órával kivenni a hűtőből, mert a vajkrém eléggé megkeményedik a hűtőben. 

 

Viktória Piskóta - What Katie Ate receptje alapján (eredeti recept: itt)

Hozzávalók (2 db 20 cm-es tortakarikához. A 32 cm-es tortához 3x-os adagot használtunk):

• 175 g vaj
• 175 g cukor
• 3 tojás
• 1 tk vanília kivonat
• 175 g liszt
• 1 tk kukorica keményítő
• 1 tk sütőpor
• 1 ek tej
• 2 tk citromlé
• + csipet só

1. 180 fokra melegítem a sütőt.

2. Összeszitálom a lisztet, keményítőt, sütőport és sót egy nagy keverőtálban.

3. A vajat a cukorral krémesre keverem, majd egyenként hozzáadom a tojásokat, mindegyik után legalább egy percig dolgoztatva a gépet, majd hozzáadom a tejet és a vaníliát, végül több részletben hozzákeverem a lisztes keveréket, és a legvégén a citromlevet. 

4. A tortaformába öntöm a tésztát, és 20-25 percig sütöm, tűpróbával ellenőrizve a végeredményt. 

Vajkrém krémsajttal vagy mascarpone-val

Hozzávalók: 

• 200 g vaj
• 450 g porcukor
• 2 ek tejszín/tej
• 1/2 tk vaníliakivonat
• + 250 g mascarpone vagy natúr krémsajt

1. A vajat krémesre keverem a robotgéppel, több részletben hozzáadom a porcukrot, majd a legvégén a tejszínt/tejet és a vaníliakivonatot. 

2. Hozzákeverem a krémsajtot vagy a mascarponét, majd tetszőlegesen gyümölcsöket, gyümölcslekvárt keverek hozzá. 

2 komment

2013/július/21

Ribizlis-ricottás kenyérfelfújt

Vasárnapi reggelik no.11.

Igaz, hogy nálunk ez a kenyérfelfújt nem ezen, hanem az elmúlt vasárnapon került az asztalra, de az ízét azóta is érzem a számban, főleg most, hogy képeket is társítok az emlék mellé. Geri nem nagyon értette, hogy mi lesz ez az egész, amikor már előző este előkészítettem, és lefóliázva a hűtőbe tettem, de nem is állt ellen, amikor kiszedtem a sütőből és elétoltam. Ezt (is) imádom benne. Bízik az ízlésemben, ami elég jó hír így 2 héttel az esküvőnk előtt (huhh, ez még mindig hihetetlen). Aztán, amikor már ettük, elismerő bólogatással jelezte, hogy ez akár máskor is lehetne. Azt is mondta, hogy nagyon jó volt. A kenyérfelfújt ötlete Lila Füge szakácskönyvéből jött, de ami most nálam készült, inkább a kalácspuding és a rakott francia pirítós között van valahol félúton. 

Először is, méregdrágán vettem egy diós kenyeret, amit olívás kenyérnek, és sokkal olcsóbbnak néztem. Óriási kenyér volt, tudtam, hogy legalább a fele meg fog szikkadni, de olyan jól nézett ki (akár diós, akár olívás), hogy csak elhoztam. Frissen isteni, pár napos szikkadtan pedig remek alapanyag volt ehhez a reggelihez. 

A másik fontos tényező, hogy már napok óta nem főztem, és rámtört a tettvágy. Csináltam egy gyors vacsorát, és utána még ezt a kenyérfelfújtat is előkészítettem - soha nem szoktam ilyet, egyszerűen nincs elég türelmem hozzá,  hogy megvárjam a másnapot, amikor végre megehetjük. Hát most mégis volt, és megspóroltam 10 percet a reggelből, csak begyújtottam a sütőt, egyszer átkevertem a kenyérkockákat, és már ment is a sütőbe...amíg sült, addig pedig megejtettem a szokásos esküvői napozásomat. Jó kis vasárnap reggel volt! 

Ribizlis-ricottás kenyérfelfújt (hozzávalók - 2-3 főre): 

• 1/4 kg szikkadt, diós kenyér (vagy kalács)
• 4 tojás
• 250 ml tejszín
• 125 g ricotta
• csipet só
• 3-4 evőkanál nádcukor
• fél kk vaníliakivonat
• 2-3 evőkanál bogyósgyümölcs lekvár
• fél kk vaníliakivonat
• 2-3 evőkanál vaj
• + egy kis tálca ribizli

1. Egy kisebb tepsit vagy kerámiatálat kikenek vajjal, majd belehalmozom az apró kockákra vágott kenyeret. 

2. A tojást egy keverőkancsóban alaposan összekeverem a tejszínnel, ricottával, sóval, cukorral, vaníliával, majd a kenyérkockákra öntöm, átforgatom párszor, majd legalább 1 órára vagy egy éjszakára lefóliázva a hűtőbe teszem, hogy jól megszívják magukat a kenyérkockák. 

3. Másnap reggel, vagy pár óra elteltével hozzáadom a szárairól leszedett ribizliszemeket is, rápötyögtetem a lekvárt is, összeforgatom, majd 2-3 evőkanál vajat kanalazok a tetejére, megszórom 1 evőkanál nádcukorral, és kb. 20-25 percre a 180-200 fokos sütőbe tolom. 

4. Akkor van kész, ha a teteje szépen megpirult, és már a közepe is rezegős, vagyis a tojásos keverék mindenhol megszilárdult, de mégsem száradt ki. Langyosan a legjobb!

Szólj hozzá!

2013/július/14

Körtés rukkolasaláta

a nyár szerintem legjobb salátája

Ez a nyár nálam úgy tűnik az édességekről és a salátákról szól. Nyilván nem véletlen, mármint az, hogy a sok édesség után szükségem van valami egészségesre is. Arra mondjuk nincs megoldásom, hogy az édességeket miért kívánom....talán mindig is édesszájú voltam, és ez a nyár nem annyira meleg, mint általában szokott....talán! :) Persze az is igaz, hogy ez a saláta sem éppen egy wellness fogás. Ha salátát csinálok, az sosem lesz nyúlkaja. Mindig teszek bele sajtot, magokat, tésztát, és nyaranta valamilyen friss gyümölcsöt. Most körtét! Friss, puha, porhanyós vilmoskörtét, amitől még szaftosabb lesz.

Szólj hozzá!