2013/július/21
Ribizlis-ricottás kenyérfelfújt
Vasárnapi reggelik no.11.
Igaz, hogy nálunk ez a kenyérfelfújt nem ezen, hanem az elmúlt vasárnapon került az asztalra, de az ízét azóta is érzem a számban, főleg most, hogy képeket is társítok az emlék mellé. Geri nem nagyon értette, hogy mi lesz ez az egész, amikor már előző este előkészítettem, és lefóliázva a hűtőbe tettem, de nem is állt ellen, amikor kiszedtem a sütőből és elétoltam. Ezt (is) imádom benne. Bízik az ízlésemben, ami elég jó hír így 2 héttel az esküvőnk előtt (huhh, ez még mindig hihetetlen). Aztán, amikor már ettük, elismerő bólogatással jelezte, hogy ez akár máskor is lehetne. Azt is mondta, hogy nagyon jó volt. A kenyérfelfújt ötlete Lila Füge szakácskönyvéből jött, de ami most nálam készült, inkább a kalácspuding és a rakott francia pirítós között van valahol félúton.
Először is, méregdrágán vettem egy diós kenyeret, amit olívás kenyérnek, és sokkal olcsóbbnak néztem. Óriási kenyér volt, tudtam, hogy legalább a fele meg fog szikkadni, de olyan jól nézett ki (akár diós, akár olívás), hogy csak elhoztam. Frissen isteni, pár napos szikkadtan pedig remek alapanyag volt ehhez a reggelihez.
A másik fontos tényező, hogy már napok óta nem főztem, és rámtört a tettvágy. Csináltam egy gyors vacsorát, és utána még ezt a kenyérfelfújtat is előkészítettem - soha nem szoktam ilyet, egyszerűen nincs elég türelmem hozzá, hogy megvárjam a másnapot, amikor végre megehetjük. Hát most mégis volt, és megspóroltam 10 percet a reggelből, csak begyújtottam a sütőt, egyszer átkevertem a kenyérkockákat, és már ment is a sütőbe...amíg sült, addig pedig megejtettem a szokásos esküvői napozásomat. Jó kis vasárnap reggel volt!
Ribizlis-ricottás kenyérfelfújt (hozzávalók - 2-3 főre):
- 1/4 kg szikkadt, diós kenyér (vagy kalács)
- 4 tojás
- 250 ml tejszín
- 125 g ricotta
- csipet só
- 3-4 evőkanál nádcukor
- fél kk vaníliakivonat
- 2-3 evőkanál bogyósgyümölcs lekvár
- fél kk vaníliakivonat
- 2-3 evőkanál vaj
- + egy kis tálca ribizli
1. Egy kisebb tepsit vagy kerámiatálat kikenek vajjal, majd belehalmozom az apró kockákra vágott kenyeret.
2. A tojást egy keverőkancsóban alaposan összekeverem a tejszínnel, ricottával, sóval, cukorral, vaníliával, majd a kenyérkockákra öntöm, átforgatom párszor, majd legalább 1 órára vagy egy éjszakára lefóliázva a hűtőbe teszem, hogy jól megszívják magukat a kenyérkockák.
3. Másnap reggel, vagy pár óra elteltével hozzáadom a szárairól leszedett ribizliszemeket is, rápötyögtetem a lekvárt is, összeforgatom, majd 2-3 evőkanál vajat kanalazok a tetejére, megszórom 1 evőkanál nádcukorral, és kb. 20-25 percre a 180-200 fokos sütőbe tolom.
4. Akkor van kész, ha a teteje szépen megpirult, és már a közepe is rezegős, vagyis a tojásos keverék mindenhol megszilárdult, de mégsem száradt ki. Langyosan a legjobb!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.