2014/szeptember/26

Túrógombóc

Az éttermek idén nyáron újra divatba hozták a túrógombócot, és mennyire jó is ez, mert nekem is inspirációt adtak egy nagyon régi desszert újragondolására. Na, azért túlságosan nem gondoltam újra, nem cseréltem és nem is mixeltem semmivel a tehéntúrót például, de a zsemlemorzsát (amiből boltit egyébként sem használok soha) például lecseréltem babapiskótás-mandulamorzsára. Habkönnyű receptet kerestem, és "habkönnyű túrógombóc" jeligére meg is találtam a legegyszerűbb receptet itt, és végülis úgy alakult, hogy egy kissé átalakítva a nyár folyamán úgy 20-30 alkalommal el is készítettem. :)

 

Habkönnyű túrógombóc (hozzávalók - 2 főre): 

• 25 dkg tehéntúró
• 1 ek porcukor
• 2-3 ek puha vaj
• 2 közepes méretű tojás - szétválasztva (ha nagyobb tojásokat használtok, akkor kicsit több búzadarával számoljatok, hogy ne essenek szét a gombócok)
• csipet só
• 5-6 ek búzadara
• + 8-10 porrá tört babapiskóta és kb. 50 g mandula keveréke 
• + vaníliás tejföl 
• + porcukor

 

1. A tojásfehérjéket kemény habbá verem. 
2. A túrót villával összetöröm, majd elkeverem a tojássárgákkal, cukorral, és vajjal. Beleforgatom a fehérjehabot - nem baj, ha kissé összetörik, inkább keveredjen el teljesen. 
3. Végül a búzadarát is a villával a túróhoz keverem, majd 1-2 órára a hűtőbe teszem, hogy a dara kellően megszívja magát nedvességgel és lágyan szilárd masszává álljon össze. 
4. Egy nagy lábasban vizet forralok, és két evőkanál segítségével gombócokat formázok a túrómasszából, majd óvatosan belecsúsztatom őket a vízbe. 3-4 perc alatt elkészülnek, a vízben kissé felpuffadnak, és néha szét is esnek, nem lesznek túlságosan szép gombócok, de annyi baj legyen, cserébe tényleg habkönnyűek lesznek.  
5. Közben egy serpenyőben pár csepp szőlőmagolajon megpirítom a porrá aprított babapiskóta és szintén porított mandula keverékét, majd óvatosan ebbe forgatom a lecsepegtetett gombócokat (én néhány másodpercre pár réteg papírtörlőre is szoktam tenni őket, hogy ne áztassák el a morzsát). 
6. Vaníliakivonattal, vagy kb. fél rúd vanília magjaival elkevert tejföllel tálalom. És persze porcukorral megszórva.

 

Szólj hozzá!

2014/szeptember/14

Gasztro-túra: Köveskál és környéke

Nem fogom azzal kezdeni, hogy "Nekem a Balaton a riviéra..", pedig gyerekkorom minden nyarát Szepezden töltöttem. Akkor persze másak voltak még az igényeim, a gasztronómia csak a révfülöpi csavaros fagyis erejéig érdekelt. Most viszont akármerre is utazok, nagyon fontos, hogy megtaláljam azokat a helyeket, ahol a legjobbat ehetem, de Budapesten is állandóan ezt csinálom. A legjobb nálam nem feltétlenül a legdrágább. Nekem az a legfontosabb, hogy az ételek jó alapanyagokból készüljenek, és legyen bennük valami fantázia, amellett, hogy persze finomak. 

Imádok a tengernél nyaralni, de a három hónapos kisfiamat még nem akartam kitenni egy hosszú utazásnak. Úgyis régi vágyam volt, hogy gasztronómiai szemmel is felfedezzem a Balatont. Ha a déli vagy északi part között kell választani, egyértelműen észak az irány, azon belül is a Káli medence és környéke. A szállásunkat éppen ezért Köveskálra foglaltam, a Balaton felvidék gasztronómiai középpontjába - azért hívják így, mert 3 top étterem is van a városban. 

 

És akkor íme a köveskáli toplistám, azokról a helyekről, ahová sikerült eljutnunk ezen a környéken: 

 

1. Tagyon Birtok - Zánka és Köveskál határán

Ez a magánbirtok külső látogatókat is fogad, de azért előre be kell jelentkezni. A program egy körbevezetésből, borkóstolóból és hidegtálból állt nekünk - persze minden saját, vagy helyi. A kolbászok, sajtok mind mind helyi állatokból, a mellé kínált paradicsom és paprika a ház előtti kertből valók. A borokba is belekóstoltam, és a fehérek nagyon ízlettek - ezek nem csak saját szőlőből készülnek, hanem a szomszéd birtokok szőlőivel házasítják a saját termést, szerintem jó ízléssel, illatos, frissítő végeredményt kreálva. 

A Tagyon Birtokra a nyaralásunk utolsó napján, már bepakolt csomagtartóval érkeztünk, és a hely atmoszférája miatt elég nehezemre esett hazaindulni Budapestre. 

 

2. Káptalantóti piac - Káptalantóti

Ez a piac egész délelőttös program. Minden vasárnap megrendezik, egyedülálló hangulat, nagyon finom ételek (a képeken kemencés langalló és teljes kiőrlésű sütemények), és gyönyörű antik bútorok és egyéb tárgyak. Én két gyönyörű antik porcelán tálalóedényt szereztem be egy öreg bácsitól, elég jó áron (majd biztos látjátok őket a fotóimon, mert tényleg eszméletlen szépek). Sajnos viszont vannak itt nagyon pofátlan kereskedők is, akik az árakat euróban, vagy arcra mérik. 

 

3. Kővirág - Köveskál

A Kővirágról már csak azért is kell beszélnem, mert a panzió részében töltöttünk 5 éjszakát, és bármikor visszamennénk. A szobánk annyira nem nyűgözött le, de a brutális vendégszeretet és nagyon finom ételek annál inkább. Szerencsére a szobák felújításába már bele is kezdtek, úgyhogy jövőre is egész biztosan találkoznak majd velünk. Ami nagyon tetszik a Kővirágban, hogy nem bonyolítják túl, nem akarnak túlzottan hangzatos ételeket csinálni. Az alapanyagokat okosan használják fel, de minden nap kicsit megváltoznak, és minden nap újra írják a krétatáblákat. A kedvencem egy főtt tojással és friss, rózsaborsos majonézzel felszolgált füstölt pisztráng volt, és egy mennyei meggyes pite, citromhabbal. 

 

4. Pálffy pincészet - Köveskál

A Pállfy pincészet borairól sajnos nem tudok beszélni, mert inkább csak beleszagoltam a többiek poharába, de a család által készített kolbászos lecsó, és a marhapörkölt nagyon egyszerűen, háziasan finom volt. Délután elsétáltunk a pincészet mellett és rákérdeztünk, hogy nem-e készítenek véletlenül vacsorát a vendégeknek. Szerencsénk volt, mert éppen bográcsozós estéjük volt, és pont maradt nekünk is. A végén házi süteményt is kaptunk, az egész élmény nagyon családias volt, éppen ezért máskor is szívesen elsétálok majd a házuk mellett! :)

 

5. Miakő étterem - Köveskál

A Miakőben is az ételek egyszerűsége tetszett, ugyanakkor látszott, hogy modern felfogású a vezetőség és nem tipikus vidéki konyhát visznek. Hideg gyümölcsleveseket ettünk előételnek - én barackot, Geri szilvát. Szerencsére mindkettőből hiányzott a lisztes habarás, aminek borzasztóan örültem. Főételnek én grillezett kecskesajtot, Geri pedig kacsamellett evett, bár az utóbbi nem igazán volt rozé, a mellé kínált isteni szilvaszósz miatt megbocsájtottuk. 

 

 

Ahová nem jutottunk be: 

Istvándy Pincészet - Káptalantóti

Sajnos az Istvándy család épp megkezdte a téli időszámítást, amikor meglátogattuk volna őket. Augusztus 20 után ugyanis csak hétvégenként vannak nyitva, akkor is érdemes velük előre egyeztetni. Állítólag csak néhány féle ételt készítenek minden nap, de azok miatt érdemes ellátogatni hozzájuk, és ha ez nem lenne elég, pompás panorámájuk és gyönyörű fiatal szürkemarháik is vannak. 

 

Cukrászda az erdő mélyén - Sajkod

Az erdő mélyén megbúvó cukrászda szintén csak szombat-vasárnap van nyitva Augusztus 20. után, pedig biztosan nagyon hangulatos lehet. Állítólag tényleg elég sokat kell sétálni a sajkodi strandtól, hogy elérjük a házias finomságokat, de azért szívesen beneveznék egy ilyen sétára. Ha lesz még szeptemberben indián nyár akkor elképzelhető, hogy beszámolok még róla, addigis az üres strandon pihenő kacsák látványával kell betelnem! :)

Szólj hozzá!

2014/augusztus/29

Csokis-sóskaramellás parfétorta

Ancsa szülinapi tortája

Úristen, annyira régen blogoltam, hogy a blogfelületem jelszavát is elfelejtettem! Hát igen, május elején született egy kisfiam, aki Miló és aki egy CSODA. Teljesen más az élet, és valami félelmetes boldogság lengi be a mindennapjaimat, de azért főzni nem felejtettem el! Sőt, szinte minden nap főzök valamit, de általában valami nagyon egyszerűt és gyorsat, tipikusan olyat, amit nem tartok rá érdemesnek, hogy megosszak veletek. Na de ez a parfétorta ez egész más, ez tipikusan olyan, amit meg kell osztanom veletek! :) Nem Milónak készült, nem is Gerinek, hanem Ancsának, aki a legjobb barátom, és akit nagyon szeretek. És ígértem neki egy parfét a szülinapjára még tavaly, amikor épp aznap húztunk el nászútra Gerivel (és egyébként lehet, hogy túl sok info, de valószínűleg épp aznap fogant meg Miló is). Akkor "csak" egy sajttortát kapott, de az ígéret szép szó, idén megkapta a parfét. Imádja a sós-karamellát, imádja a csokit, imádja a fehércsokit. Így lett a tortában egy réteg sós-karamella fagylalt, egy réteg krémes csokifagyi és a tetejére csorgatva még egy kis fehércsoki, ami nagyon kellett rá, és nagyon feldobta. Még egyszer nagyon boldog szülinapot drága barátném, jövőre ha nem baj, megismétlem Neked ezt a tortát! :)

 

Az elkészített mennyiségű fagyikból egy 20 cm-es vagy kisebb parfétorta készíthető, mivel nekem nem volt ekkora tortaformám, egy kb. ekkora tapadásmentes Tefal lábasomat béleltem ki több réteg átlátszó fóliával és erre öntöttem a fagyikat. Miután az egyik réteg valamelyest megszilárdult jött a második, majd végül egy éjszakányi fagyasztás a mélyhűtőben. A díszítéshez 100 g fehércsokit összeolvasztottam 2-3 evőkanál szőlőmagolajjal, szobahőmérsékletűre hűtöttem, majd egy kanál segítségével rusztikusan ráfolyattam, megszórtam friss áfonyával és visszatettem a mélyhűtőbe pár percre, amíg teljesen rádermedt a tortára a fehércsoki. 

A fagylaltrétegek közül először a csokifagyit készítettem el, mert ahhoz nem kellett fagyigép, a receptet a Street Kitchen-ről, az egyik kedvenc bloggeremtől, Lila Fügétől lestem el. Itt találjátok a receptet és egy szuper videót az elkészítésről, minden csokiimádónak meg kell csinálnia, mert ehhez még fagyigép sem kell, és brutál krémesen csokis.

A sós-karamella fagylalt receptje pedig az Epicurious-ról van, íme az én adaptációmban: 

Sós-karamella fagylalt (hozzávalók, 4-6 főre - 20 cm-es tortához): 

• 200 g + 50 g kristálycukor
• 2 x 250 ml habtejszín
• 1/2 tk sóvirág (pl. Maldon-só)
• 1/2 tk vanília kivonat
• 250 ml zsíros tej
• 3 nagy tojás

 

1. A 200 g kristálycukrot egy magas falú serpenyőben világos karamellé olvasztom. Ehhez a cukrot egyenletesen eloszlatom a serpenyőben, majd közepes lángon melegíteni kezdem, és onnantól kezdve, hogy olvadni kezd, nem nyúlok hozzá, nem kevergetem, maximum rázogatom, ha úgy látom, hogy nem olvad egyenletesen. Azért fontos, hogy világos színű legyen a karamell, mert ha addig várunk, amíg sötét lesz, akkor általában már keserű is. 
2. A karamellhez hozzáadok 250 ml tejszínt, majd összefőzöm. Először megkeményedik majd a tejszíntől a karamell, puffoghat és fröcskölhet is egy kicsit, de 1-2 perc alatt összeolvad a tejszínnel, és kissé besűrűsödik. Ekkor leveszem a tűzről, hozzáadom a sót és a vaníliakivonatot és félreteszem. Ahogy hűl, folyamatosan szilárdul. 
3. A tojásokat és az 50 g cukrot egy habverővel habosra keverem egy nagy keverőtálban. 
4. Közben a tejet és a maradék 250 ml tejszínt felforralom, majd nagyon vékony sugárban, folyamatos keverés mellett a tojáshoz öntöm. Ez az úgynevezett hőkiegyenlítés, aminek az a lényege, hogy a tojásból ne legyen rántotta, hanem besűrítse a sodót. 
5. A keveréket visszaöntöm a lábasba, majd addig főzöm, amíg a sodó annyira besűrűsödik, hogy bevonja a fakanál hátulját (ha az ujjammal húzok egy csíkot a sodóba mártott fakanál hátulján, az egyenes vonal marad, nem folyik össze).
6. Ezután a sodót a félretett sós karamellkrémhez öntöm (ha a karamellkrém nagyon megszilárdult, akkor közepes lángon addig melegítem a sodóval folyamatos kevergetéssel, amíg fel nem oldódik benne), teljesen egyneművé keverem egy habverővel, majd szobahőmérsékletűre hűtöm (gyorsabb, ha jeges vízbe állítom az edényt, amiben főztem). 
7. Fagylaltgépben 50-60 perc alatt krémesre fagyasztom, ráöntöm a csokirétegre, majd egy éjszakán át a mélyhűtőben fagyasztom, hogy vágható legyen az állaga. 

 

Természetesen a sós-karamellás fagylalt önmagában is mennyei. Ha így akarjuk enni, akkor nem szükséges 1 éjszakára hűtőbe tenni a fagyigép után, de 1-2 órára érdemes, mert elég lágy lesz az állaga. 

Ez a torta nem igazi parfé, hiszen mindkét rétege puha fagylaltból készül, így hamarabb olvad, mint egy parfétorta. De éppen ezért a mélyhűtőből kivéve azonnal vágható és fogyasztható is. 

Szólj hozzá!

2014/március/25

Ekler fánk

Januárban minden gasztro fórumon azt lehetett olvasni, hogy 2014 macaronja az ekler fánk lesz, de valahogy nem éreztem akkora vágyat rá, hogy kipróbáljam, mint annak idején a macaron iránt. Talán azért, mert az ekler fánkot már ismertem, sok helyen láttam, ezért nem is értettem mi ez a sok hűhó egy ezer éves sütemény körül. Ha nincs a terhességem, a felfokozott édességvágyam, és ez a szuper videó, amit a Street Kitchen készített, akkor lehet ki sem próbálom, de milyen jó, hogy összejött ez a sok véletlen, és mégis kipróbáltam! Az ekler megint egy olyan dolog, ami otthon sokkal jobb lesz, mint a cukrászdában, és a jó nem is igazán jó kifejezés: eszméletlen, elképesztő, brutális. Lehet, hogy ezeket is a terhességem mondatja velem….de azért én a helyetekben adnék az eklernek egy esélyt, főleg, hogy még egyszerű is!

Ekler fánk (hozzávalók - kb. 20-25 db-hoz):

Szakácsok Könyve, égetett tészta receptje szerint

• 2,5 dl tej+víz (lehet fele-fele, de lehet több a tej)
• 1 csapott tk porcukor
• 1 csapott tk só
• 110 g vaj
• 140 g finomliszt
• 4 nagyobb vagy 5 közepes tojás

 

A csokikrémhez: 

(Street Kitchen/Lila Füge recept)

• 3,5 dl tej
• 1,5 dl tejszín
• 75 g cukor
• 1 tojás
• 3 tojássárgája
• 40 g kukoricaliszt vagy keményítő (én keményítővel csináltam)
• 120 g étcsokoládé

 

A csokimázhoz: 

• 1 dl tejszín
• 100 g étcsokoládé

1. Az égetett tésztához a tejet, vizet, vajat, cukrot és sót felforralom egy lábasban. Lehúzom a tűzről, majd belekeverem a lisztet - pár másodperc alatt egy labdává kell összeugrania. 
2. A tésztalabdát átteszem a robotgépbe, hagyom kissé hűlni és a keverőlapátos fejjel elkezdem önmagában is keverni, hogy még hamarabb hűljön. Amikor már nem gőzölög, magasra kapcsolom a robotgépet és egyenként belekeverem a tojásokat. 
3. A kész tésztát csillagcsövű habzsákba töltöm, majd sütőpapírral bélelt tepsibe kb. 10 cm-es rudakat formázok, egymástól kb. 5 cm-es távolságban. 
4. 200 fokra előmelegített sütőben 15 percig sütöm a fánkokat, majd 160 fokra veszem vissza a hőfokot és további 20 percig sütöm őket. Akkor jó, ha kicsit ropogósak. 
5. Miközben sülnek a krémhez felmelegítem a tejet és a tejszínt, közben a tojásokat egy habverővel kikeverem a cukorral, majd három lépésben hozzákeverem a kukoricakeményítőt is a tojásokhoz. 
6. Ezután a forrásban lévő tej+tejszín keveréket folyamatos keverés közben óvatosan hozzácsorgatom a tojásokhoz, majd az egészet visszateszem a tűzre és közepes lángon sűrűre főzöm. Amíg meleg, belekeverem a csokoládét is, majd hagyom teljesen kihűlni. 
7. A mázat elég akkor elkészíteni, amikor a fánkokat már megtöltöttük: ehhez felforralom a tejszínt, majd ráöntöm egy tálkában a csokoládéra, és addig keverem, amíg szép fényes lesz. 
8. A kihűlt fánkokat hosszában félbe vágom, megtöltöm kb. 3 kiskanálnyi kihűlt krémmel, összetapasztom, majd fejjel lefelé belemártom a csokimázba, és egy sütőpapírral borított felületen hagyom, hogy a máz kissé megdermedjen. De úgysem lehet vele várni, azonnal meg kell enni!

4 komment

2014/március/07

Vérnarancsszirupos palacsinta

Olyan sok mesélnivalóm van ezzel a recepttel kapcsolatban, hogy nem is tudom mivel kezdjem. Először talán azzal - mert időrendben ez az első - hogy amikor elköltöztem a szüleimtől, anyukámmal 3 receptet írtunk fel egy-egy cetlire: a tejbegrízt, egy kakaós kevert piskótát és a palacsintát. A palacsintatésztát azóta is az alapján a cetli alapján keverem ki, tudom, a palacsintatésztát nehéz elrontani, de akkor is mindig előveszem. Aztán persze az is igaz, hogy már nem csak kakaós és túrós palacsintát csinálok, mint akkoriban, hanem kicsit turbózom a dolgot. Mondjuk vérnaranccsal, mert most eszement vérnarancs kattanásom van. De a környékünkön egyedül nekem - egy héten többször is voltam a kedvenc zöldségesemnél, hogy még pirultabb héjjú vérnarancsokat vadásszak ehhez a recepthez, és szomorúan láttam, hogy úgy állnak a vérnarancsok a rekeszben, ahogy én hagytam őket napokkal azelőtt. Szerencsére azért sikerült pár szép darabot beszereznem, de színben a narancssárgától az átmenetesen át mindenféle volt, és csak egyetlen csodásan piros. Pont elég volt. 

A következő mesélnivalóm, hogy végre beruháztam egy tükörreflexes fényképezőgépbe, amit tudom, már nagyon régóta meg kellett volna tennem, főként azért is, mert az utóbbi egy évben alaposan visszavette a blogolási kedvemet, hogy nem tetszettek a saját fotóim. Hát ezek most tetszenek, és bár eddig is élveztem a food stylingot és a fotózást, most egészen új dimenziókba léptem az új masina által. Azonnal ki is rohantam egy ócskás piacra pár vintage kellékért, a családi garázsból pedig szelektáltunk apukámmal pár izgalmas régi bútorlapot, amin fotózhatok. Remélem szeretni fogjátok az új fotókat, én már most szeretem őket. 

Vérnarancsszirupos palacsinta (hozzávalók - 8-10 db-hoz): 

• 3 tojás
• 2,5 dl tej
• 300 g liszt
• 1 ek porcukor
• 1 ek olaj (pl. szőlőmag)

A narancssziruphoz:

• 2-3 vérnarancs karikákra vágva
• 1-2 ek barnacukor
• 2 vérnarancs leve
• 1 kk vaníliakivonat
• + egy marék pirított mogyoró, dió, pisztácia…stb. tetszőlegesen

 

1. A palacsintához a tojásokat kissé felverem a porcukorral, hozzáadom a tejet, majd a lisztet és csomómentesre keverem, végül hozzáadom az olajat is, majd forró palacsintasütőben a szokásos módon kisütöm. Általában szódavizet is szoktam adni a palacsintatésztához, de ennél a receptnél szerettem volna, ha nagyon lágy palacsinták születnek. Bár Tefal tapadásmentes palacsintasütőt használok, minden palacsinta előtt egy ecsettel vékonyan bekenem a serpenyőt szőlőmagolajjal, hogy szebb színt kapjanak a palacsinták. 
2. A narancsokból 2-3 db-ot egy éles késsel meghámozok - levágom a narancsok tetejét és alját, az egyik vágott talpukra állítom őket, majd fentről lefelé óvatosan levágom a héjjukat, úgy, hogy a fehér hártya mindenhonnan lekerüljön, de ne is vágjak le túl sokat a narancsok húsából. Ezután felkarikázom őket. 
3. 2 narancs levét kifacsarom. 
4. A magokat (én most diót és pisztáciát) egy száraz, forró serpenyőben kissé megpirítom, majd mozsárban durvára töröm. 
5. Ugyanabba a forró serpenyőbe teszem a narancskarikákat, megszórom a barnacukorral, majd hagyom, hogy kissé kiengedjék a levüket és karamellizálódjanak. 
6. Meglocsolom őket a facsart narancslével, a vaníliakivonattal és pár evőkanál vízzel, majd kiszedem a narancsokat, és sziruposra sűrítem a narancslevet - ez kb. 1 perc alatt megvan. 
7. A palacsintákat negyedbe hajtom, egymásra rendezem egy nagy hosszúkás tányéron, majd rádobálom a narancskarikákat és meglocsolom a narancssziruppal és a pirított magokkal. 

Szólj hozzá!

2014/január/31

Kakaós nyitott-fonott kalács

Ez a nyitott-fonott kalács nemes egyszerűségével az egyik legnagyobb kedvencem mostanában. Egyébként is imádom a gyúrt élesztős tésztákat, imádom őket gyúrni, és aztán imádom őket megenni is (forrón!!). Amióta egy gyönyörű KitchenAid a segítségem a konyhában, azóta ő dagasztja nekem a tésztákat, de nem bírom ki, hogy ne essek neki legalább a végén egy kicsit kézzel is, mert brutálisan nyugtató hatással van rám a tésztagombóc gömbölyítése. De szerintem bárkire! A kalács kakaó helyett akár fahéjjal, vagy más izgalmas fűszerekkel is beszórható, de nálam most a klasszikus viszi a prímet. Fonás után én most egyenesen fektettem a tepsibe, de koszorút is lehet belőle formázni, és úgy még elegánsabb és még kívánatosabb lesz, ha ezt még lehet fokozni! :)

Kakaós nyitott-fonott kalács (hozzávalók, 1-2-3-4 főre :))

• 20 g friss élesztő
• 40 g vaj
• 125 ml tej
• 25 g porcukor
• 1/4 tk só
• 200 g liszt

A töltelékhez: 

• 50 g puha vaj
• 25 g porcukor
• 1 kk vaníliakivonat
• 1 kk őrölt fahéj
• 2-3 ek cukrozatlan kakaópor
• csipet só

A tészta lekenéséhez: 1 kissé felvert tojás, kicsi tejjel/tejszínnel + csipet sóval

1. Az élesztőt belemorzsolom egy nagy keverőtálba (amiben majd a tésztát keleszteni is fogom). 
2. A vajat egy lábasban felolvasztom, hozzáadom a tejet, majd kézmelegre melegítem (37 fokosra) és ráöntöm az élesztőre. Addig keverem, amíg az élesztő teljesen feloldódik, ezután hozzáadom a cukrot, sót és a lisztet, majd kézzel vagy géppel addig dagasztom a tésztát, amíg szép sima, hólyagos nem lesz a felülete (géppel kb. 2-3 perc, kézzel 7-8 perc). 
3. A kelesztésre használt tálat ezután átlátszó fóliával vonom be, majd meleg helyen duplájára kelesztem a tésztagombócot (kb. 60-90 perc).
4. Amíg kel, a puha vajat összekeverem a cukorral és a vaníliakivonattal, és félreteszem szobahőmérsékleten, hogy kenhető maradjon.
5. Amikor a tészta szépen megkelt, enyhén lisztezett felületen kb. 40x20 cm-es téglalapot nyújtok belőle - nagyon könnyű nyújtani.
6. Egyenletesen megkenem a vajkrémmel, majd szitán keresztül egyenletesen megszórom a kakaó-fahéj-csipet só keverékével.
7. Hosszában feltekerem, majd egy éles késsel hosszában kettévágom és felfelé fordítom a vágott/belső feleket. 
8. Az egyik végén összetapasztom a két tésztavéget, majd összefonom a két szálat és a végén is összenyomom a tésztát.
9. Sütőpapírral borított tepsibe fektetem, majd lazán betakarom átlátszó fóliával és további 30-40 percig kelesztem. Közben a sütőt előmelegítem 200 fokra. 
10. A sütés előtt a kalácsot ecsettel lazán bekenem a kissé felvert tojás-tej/tejszín keverékkel, majd 18-20 percre betolom a sütőbe, és készre sütöm. A szétnyíló rétegek miatt könnyen felfedezető ha esetleg nyers maradna a tészta. 

5 komment

2014/január/30

Barnasörös sertéslapocka, yorkshire pudding, spenót gratin

Legutóljára karácsonykor volt kedvem ilyen nehéz ételsort csinálni, de mióta beütött az igazi tél, azóta újra van. Ezért is került elő ez a recept, ami valójában december 27-én az egyik családi karácsonyozásra készült (ezért a karácsonyi díszek a fotókon ;)). A brit konyha nem annyira a szívem csücske, éppen ezért valamiért sosem néztem utána, hogy hogyan is készül a yorkshire pudding - ami ebben a vacsoramenüben a kedvencem volt - pedig brutál jó kaja, és rendkívül egyszerű is. Ezek a receptek kizárólag Jamie Oliveren keresztül jutnak el hozzám, az a pasi még a natúr sült zellert is kipróbáltatta és megszerettette velem (amúgy tényleg isteni, olívaolajjal, sóval, frissen őrölt borssal, rozmaringgal sütőben sütve). Szóval a yorkshire pudding tőle jött, és jönni is fog még, amikor legközelebb marhát vagy sertést készítek, valami jó kis szósszal vagy gravy-vel, mert nagyon megy hozzá. 

A spenót gratin viszont nem angol, hanem francia származású kiegészítése volt a vacsorának, a sertéslapocka pedig nem is tudom, hogy milyen nemzeti étel, de örök kedvencem, hiszen a fűszerezésen kívül semmit nem kell csinálnom vele, csak jó sokáig hagynom a sütőben "szétesni". Karácsony lévén karácsonyi illatú fűszereket is kapott a barnasör mellé, és nagyon jót tett neki. 

A vacsora így állt össze időrendben: 

1. A sertéslapockát az alábbi receptnek megfelelően befűszereztem, és betoltam a 140 fokos sütőbe 4 órára. 
2. A 4 óra letelte előtt kb. 30 perccel összeraktam a yorkshire pudding alapját, és betettem a hűtőbe, valamint összeállítottam a spenót gratint is, és amikor a húst kivettem, helyette betettem a spenótot. 
3. A spenót után vagy közben (attól függ kinek mekkora a sütője) pedig következett a nagyon egyszerű yorkshire pudding - ez a 30 perc kellett is a húsnak, hogy a jó hosszú sütés után szusszanjon egy kicsit mielőtt felszabdaltuk két villával. 

Barnasörös sertéslapocka (hozzávalók 4 főre): 

• 1,5-2 kg bőrös sertéslapocka
• 1 kk őrölt kömény
• 1 kk egész bors
• 1 kk őrölt fahéj
• 0,5 kk őrölt gyömbér
• 3-4 szegfűszeg
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 ek worcester szósz
• + 2-3 fokhagyma gerezd
• + 2-3 nagyobb rozmaring ág
• + 0,5 l barnasör

1. A fűszereket mozsárban egynemű porrá töröm, majd alaposan bedörzsölöm vele a lapocka minden oldalát. 
2. A hőálló tepsit a tűzhelyre teszem, begyújtok alatta, kevés szőlőmagolaj hozzáadásával körbepirítom rajta a húst, hozzáadok néhány egész fokhagyma gerezdet és rozmaring ágat majd felöntöm a barnasör felével és beteszem a sütőbe, ahol min. 4 órán át 140 fokon alufólia alatt sütöm, bőrével felfelé.
3. Közben óránként ellenőrzöm, hogy van-e még barnasör a hús alatt, és ha kell pótlom, egészen addig, amíg el nem fogy a fél liter sör. 
4. A sütési idő leteltével a húst tányérra teszem, lazán ráteszek egy darab alufóliát, majd hagyom kb. fél óráig pihenni. 
5. A tepsit a maradék húslével együtt a gázra teszem, kiveszek belőle pár evőkanálnyit és összekeverem 1 evőkanál liszttel, visszaöntöm a szószhoz, majd pár perc forralással besűrítem - ha már eleve elég sűrű volt, akkor nem kell a liszt, elég összenyomkodni benne az egész fokhagymákat, és utóízesíteni egy kis worcester szósszal, sóval, borssal, ha szükséges. Ha esetleg olyan sűrű lenne már alapból, hogy folyadékot kell hozzáadni, barnasört ilyenkor már ne adjunk hozzá, mert nem lesz elég idő, hogy elillanjon belőle a sör keserű utóíze. Helyette kevés vízzel vagy valamilyen alaplével öntsük fel. A szószt ezután szűrjük le, és tálaljuk a hús mellé. 

Yorkshire Pudding (hozzávalók - 12 db-hoz): 

Recept a Szakácsok Könyvéből

• 125 g liszt
• 1/4 ek só
• 1/4 ek sütőpor
• 2 tojás
• 2,5 dl tej
• 1 ek olvasztott vaj
• + 12x2 evőkanál olaj vagy zsír a sütéshez

1. Egy keverőtálban habverővel vagy kézi mixerrel összekeverem a hozzávalókat (kb. palacsinta tészta állagot kell kapnom), majd kancsóba öntöm és 1-2 órán át a hűtőben pihentetem. 
2. Amikor a vacsora többi része elkészült (vagy a spenót gratin még épp a sütő egyik másik szintjén sül éppen), akkor 200 fokos sütőbe tolom az üres muffin tepsit, aminek mindegyik mélyedésébe előzetesen 2 ek olajat vagy zsírt öntöttem.
3. Pár perc alatt felforrósítom bennük az olajat (elkezdhet füstölni), majd a mélyedéseket félig megtöltöm a hűbőből kivett alaptésztával, és 25-30 perc alatt ropogós aranybarnára sütöm a yorkshire puddingokat. (Szépen fel kell, hogy emelkedjenek, a közepüknél pedig lesz egy-egy mélyedés)
4. Azonnal tálalom - frissen ropogósan a legjobbak, másnap már nem annyira izgalmasak. 

 

Spenót gratin (hozzávalók - 2-4 főre): 

• 450 g fagyasztott vagy kb. 1 kg friss spenót
• 2-3 ek vaj
• 1-2 fokhagyma
• 2,5 dl tejszín
• 2-3 ek ricotta
• + reszelt ementáli sajt

1. A spenótot, ha fagyasztott, előző este átteszem a mélyhűtőből a hűtőbe egy tányérban, és hagyom, hogy kiolvadjon. 
2. Egy lábasban megolvasztom a vajat, rádobom az összenyomott vagy vékonyra szeletelt fokhagymát, pár pillanatig pirítom, majd rádobom a spenótot (ha friss, akkor addig forgatom, amíg összeesik), sózom, borsozom, felöntöm a tejszínnel, majd miután éppen összerottyan a spenóttal, leveszem a tűzről és belekeverem a ricottát egy jó adag reszelt ementáli társaságában.
3. Tűzálló tálba teszem, megszórom a tetejét ismételten jó adag reszelt ementálival, majd kb. 20-30 perc alatt addig sütöm 180-200 fokos sütőben, amíg a teteje szép aranybarna nem lesz. 

Szólj hozzá!