„Nem vagyok már naposcsibe a konyhában, de még tyúkanyó sem, ezért lettem Bébicsirke: egy szöszi spatulával a kezében, aki itt szeretné megosztani gourméskodó konyhai kísérleteit.” – ezek voltak az első szavak, amiket 2011 májusában bepötyögtem a blogsablonba magamról, amikor elindítottam a Bébicsirkét. Ami azt illeti, még azóta sem lettem tyúkanyó, de próbálkozom...:)

Minden ott kezdődött, hogy 2004-ben elkezdtem főzni Gerinek....aztán ott folytatódott, hogy azóta is főzök neki szinte minden nap, csak mielőtt megehetné, berendezek egy kisebb enteriőrt az adott fogásnak, és lefotózom.

A főzés számomra szabadság, a kreativitásom kibontakozásának egyik színtere, szárnypróbálgatás, kiteljesülés...egy stresszes nap után nem is tudnék jobb elfoglaltságot találni, mint nekiállni egy jó bonyolult desszert elkészítésének, ami lehetőleg még jó csokis is.

Kedvenc konyháim a francia, indiai és az olasz, imádom a gyorsan elkészíthető, de kicsit sem unalmas vacsorákat, de még annál is jobban imádom a fejtörést és kihívást jelentő desszerteket. Apukám mindig azt mondja, hogy szinte minden receptemben van valami idegen szó....ez persze túlzás, de tény, hogy szeretek elveszni az ismeretlenben....

A főzés mellett eredeti szakmámban szabadúszó kommunikációs szaktanácsadóként dolgozom, kommunikációs kampányokat menedzselek, és próbálom úgy beosztani a napjaimat, hogy mindig jusson időm délelőttönként, a legszebb nappali fényben lefotózni az aktuális receptalanyokat.