2011/október/12

Ramsey csokis pitéje

Bár a pasas néha túlzásba viszi a káromkodást, azért bírom Gordon Ramsey-t. Nem tudom hogyan főz, mert főzni még sosem láttam, csak dirigálni, de azt tud. Bevallom én is imádok káromkodni, régen volt egy barátnőm, akivel a munkahelyi feszkót őrült káromkodással oldottuk fel hazafelé a kocsiban, és jó volt, de még milyen jó. Azt is bevallom, hogy valahol megértem Gordont, hogy kikel magából, amikor töketlenkedő senkiházikat lát egy konyhában, én is ezt tenném, ha profi lennék. De még amatőrként is idegesít, ha az én konyhámban töketlenkedik valaki (Gerit kivéve persze).
Végülis a csokis pite vagy csokis tart nem kifejezetten Gordon Ramsey-től ered, csak az ő receptje volt az egyetlen, ami szimpatikus lett ez alatt a címszó alatt a Good Food online-on. A csokis pite a Julie&Julia-ból ered, aminek az elejére már biztos nem emlékeztek, pedig akkor süti a csokis pitét. Hmm, de megkívántam a TV előtt, és hmm de meg is csináltam még aznap!

Csokoládé tart/pite (hozzávalók - 32 cm-es piteformához, vagy 24 cm-es tortaformához):
A tésztához:
200 g liszt
125 g porcukor
125 g vaj
1 egész tojás + 1 sárgája
csipet só
1-2 ek hideg víz

A töltelékez:
200 g 70% feletti kakaótartalmú étcsokoládé
100 g tejcsokoládé
300 ml tejszín
2 tojás
2 ek nádcukor

1. Először összegyúrom a linzertésztát: a lisztet összekeverem a porcukorral a sóval, belemorzsolgatom az apró kockákra vágott hideg vajat, majd amikor már az összeset szétmorzsolgattam, beleöntöm a kissé felvert tojást és sárgáját, és tésztát gombóccá gyúrom. Nekem pár csepp hideg víz is kellett, hogy összeálljon a tészta, de lehet, hogy az is elég, ha csak hideg vizes kézzel fejezzük be a gombóccá gyúrást. A gombócot ezután átlátszó fóliába csomagolom és fél-1 órára hűtőbe teszem.
2. A hűlési idő leteltével a sütőt előmelegítem 170 fokra, a tésztát pedig két sütőpapír között akkorára nyújtom, hogy az befedje, és kicsit túl is lógjon a formámon. Beleteszem a formába, mindenhol szépen kiegyengetem, megszúrkálom, majd bedobom a mélyhűtőbe újabb fél órára.
3. Ha ez is letelt, kiveszem a tésztát a mélyhűtőből, befedem sütőpapírral és nehezékkel (én babot használtam) és 20 percig sütöm, majd nehezékek nélkül további 5 percig, amíg a szélei megbarnulnak, végül pedig kiveszem a sütőből, amíg a töltelék elkészül, és visszaveszem a hőfokot 130 fokra.
4. Közben a csokikat feldarabolom, és beleteszem egy nagy fém keverőtálba, a tejszínt pedig addig melegítem a tűzön, amíg majdnem felforr, ezután pedig a csokira öntöm és egy spatulával alaposan összekeverem.
5. Ha felolvadt az összes csoki, hozzákeverem a nádcukrot és a tojásokat is, amíg a keverékem teljesen egyneművé nem válik, és már mehet is a tésztalapra. Ha már látom, hogy meddig ér fel a krém, a tészta túllógó széleit körbevágom egy késsel.
6. Az immáron megtöltött tésztát ezután visszateszem a sütőbe és további 30 percig sütöm, amíg a csoki megszilárdul, és mozgatásra már nem folyik, csak kissé "rezeg".

A sütit díszítő csokiforgácsok készítésére több lehetőség is van, az egyik és legegyszerűbb, az az, hogy kibontunk egy újabb tábla csokit, és a sima felének felszínéről egy egyenes élű, nagyobb konyhakéssel azt a tetején megfogva forgácsolunk. A másik lehetőség, hogy a tábla csokit gőz fölött felolvasztjuk, majd egy tepsit megfordítunk, és egyenes aljára öntjük a sűrű olvadt csokit; hűtjük, amíg újra megszilárdul, és így nagyobb forgácsokat tudunk elérni. Én az egyszerűbbet választottam, mert már így is (hűtésekkel együtt) jó sokáig készült a pite. Persze porcukorral is megszórtam, ahogy kell, és azt hiszem a hosszú elkészítési idő ellenére még sokszor, jó sokszor fogok ilyet csinálni, sőt, variálni gyümölcsökkel, fehércsokival, dióval-mandulával..stb.

2 komment

2011/október/09

Tobleronés/háromcsokis muffin

Az apósjelöltem mostanában rengetegszer utazik külföldre, és szerencsére minden alkalommal beszerez egy jó nagy adag Tobleronét a reptéren. Nem bánjunk, nem szólunk, hogy már nem kell, mert éppenséggel tudunk vele mit kezdeni. Régen sütöttem muffint, pedig pár éve még a muffinsütés mestere és kiismerhetetlen kísérletezgetője voltam. A muffinokban az a legjobb, hogy tökéletes egyszemélyes tortácskák, jól tölthetőek, és szuperül díszíthetőek. Tudom, hogy nem mindenki lehet olyan szerencsés, hogy egyszerre 3féle toblerone, egy tejcsokis, egy fehércsokis és egy étcsokis is a rendelkezésére álljon, úgyhogy a recept egyfélével is jól megoldható, sőt a márkánál sem kell a Tobleronéhoz ragaszkodni, lehet bármilyen csoki, persze csak akkor, ha nélkülözni tudjuk a meglepetés nugátdarabokat. A tejcsokis tobleronét a tésztához kevertem, a fehércsokisból egy mousse készült tölteléknek, az étcsokisból pedig fedőmáz. Geri barátai véletlenül estek be aznap este és szinte sokkot kaptak, amikor meglátták, hogy mekkora csoda részesei lehetnek, szóval a muffinok jól sikerültek!

Tobleronés/háromcsokis muffin (hozzávalók - 12 db muffinhoz):
A tésztához: 
100 g tejcsokis Toblerone
100 g finomliszt
1 kk sütőpor
2 ek cukrozatlan kakaópor
125 g vaj
150 g nádcukor
2 tojás
1-1,5 dl tej

A krémhez:
100 g fehércsokis Toblerone
2 dl habtejszín
2 csapott ek porcukor

A mázhoz:
100 g étcsokis Toblerone
2 ek vaj

1. A tésztához a tejcsokis tobleronét vízgőz fölött megolvasztom, majd félreteszem, hogy kissé hűljön, közben a sütőt előmelegítem 200 fokra.
2. A finomlisztet összekeverem a sütőporral, hozzászitálom a kakaóport.
3. A vajat felkockázom, és egy karos robotgéppel habosra keverem a cukorral, majd egyenként hozzáadom a tojásokat és a géppel jól elvegyítem őket.
4. Ezután a többi hozzávalót egy fakanállal adom a tésztához: először a kihűlt, olvadt csokit, majd 2-3 adagban a lisztes keveréket, végül pedig annyi tejet, amennyi kissé fellazítja a tésztát.
5. Az elkészült tésztát a 12 lyukú muffintepsi papírkapszlikkal bélelt mélyedéseibe kanalazom, majd a 200 fokos sütőben 20 perc alatt készre sütöm.
6. Miután a muffinok kellően kihűltek, kiszedegetem őket a papírkapszlikból, és levágom a tetejüket.
7. A töltelékhez vízgőz fölött megolvasztom a fehércsokit, félreteszem hűlni, eközben pedig 2 ek porcukorral felverem a tejszínhabot. Amikor a csoki kihűlt, de még jól keverhető, hozzáforgatom a tejszínhabot, majd a mousse-omat egy kicsit a hűtőbe teszem.
8. Ezalatt elkészítem a mázat: szintén vízgőz fölött, 2 kanál vajjal megolvasztom az étcsokis Tobleronét, majd a levágott muffinsapkák tetejére kenem.
9. A muffinok közepébe végül teszek 1-1 kanál étcsokis krémet, majd befedem őket az étcsokival borított tetőkkel.

Csupacsoki desszert lesz belőle, így, aki megcsinálja, ne számítson hirtelen fogyásra, hiszen minden egyes darab kiszámíthatatlan kalóriamennyiséget tartalmaz (mármint kiszámolni végülis lehetne, de a sütésben jobb vagyok, mint a fejszámolásban, és jobban is érdekel ami azt illeti).

Szólj hozzá!

2011/október/07

Sütőtökös-ricottás lasagne

Mielőtt megismerkedtem Gerivel, egyáltalán nem főztem, a hűtőmben mindössze 2-3 dobozos kóla és ugyanennyi gyümölcsjoghurt volt, ez pont elég volt 18 éves koromban a napi tápanyagbevitelnek. Néha kísérletezgettem, sütöttem néhány sütit, de semmi extra. Aztán jött ez a 90 kilós, 180 magas sportoló, és muszáj volt neki főzni, gondoltam egy ekkora embernek szüksége van a kajára, sok kajára, sok sok kajára, és rá aztán főleg vonatkozik, hogy a szívéhez a gyomrán át vezet az út. Szóval főzni kezdtem. Eleinte zacskós, dobozos dolgokat, fagyasztott cuccokat, aztán jópár éve ráéreztem a főzés igazi ízére, és azóta persze rá se nézek ezekre a vackokra, még a pudingporra sem. A dobozos lasagnét viszont kifejezetten szerettük, főleg a milanese változatot. Esküszöm finom volt, de aztán változtattak valamit a receptúrán, és rossz lett.
Persze azóta tudom, hogy a lasagne egyáltalán nem nagy dolog, viszont a végtelenségig lehet kísérletezni a belevaló ragukat illetően.
Sütőtök szezonban muszáj addig élvezni ezt a narancssárga csodát, amíg meg nem utáljuk. Akár levesnek, akár quiche tölteléknek, akár lasagnének. Mindenesetre minél fűszeresebb, annál karakteresebb lesz, és kevésbé édeskés.

Sütőtökös-ricottás lasagne (1 nagy tepsihez):
800-1000 g sütőtök
1-2 ek vaj
1 fej vöröshagyma
1 fokhagyma
1 kk currypor (elhagyható)
1 kk szerecsendió
csipet cayenne bors (elhagyható)
250 g ricotta
300 g joghurt
2 tojássárgája (v. 1 egész tojás)
1-2 ek friss kakukkfű
200 g trappista sajt
200-250 g lasagne lap
só, olívaolaj
parmezán

1. A sütőtököt meghámozom, félbevágom, majd egy kanállal kikaparom a magházát. Ezután apró kockákra vágom, és egy lábasban annyi vizet öntök rá, ami épp elfedi, majd pár perc alatt puhára főzöm.
2. Egy párolóserpenyőben felhevítem a vajat, megfonnyasztom rajta az apróra vágott vöröshagymát és fokhagymát, majd rádobom a leszűrt, puha sütőtök kockákat, némi sót és a fűszereket és pár percig sűrű kevergetés mellett összerotyogtatom őket.
3. A sütőtököt ezután félreteszem, és hagyom kissé kihűlni. Közben a sütőt előmelegítem 200 fokra.
4. Miután kihűlt, belekeverem a tojássárgákat, a ricottát, és a joghurtot, ha kell sózom és borsozom.
5. A tepsit kikenem olívaolajjal, beleöntök egy keveset a sütőtökös masszából, majd jöhet egy réteg lasagne lap (úgy tördelve, hogy mindenhová jusson), újból egy adag sütőtök, majd egy kevés reszelt trappista. Így pakolom a rétegeket, amíg el nem fogy a szósz. A rétegek között egy-egy löttyintés olívaolaj sem árt. Úgy rendezgetem a lapokat, hogy a tetejére maradjon elég sütőtök szósz és sajt, amivel befedem. A tetejére egy kevés reszelt parmezánt is teszek.
6. A lasagnét a forró sütőben 30 perc alatt készre sütöm.

A curry és a cayenne bors elhagyhatóak a töltelékből, de lényegesen karakteresebb ízt adnak a sütőtöknek, és nagyon jól is mennek hozzá, úgyhogy érdemes próbálkozni velük. Persze csak óvatosan, nehogy elvegyék a sütőtök semmihez sem hasonlítható ízét!

Szólj hozzá!

2011/október/06

Appelgebak

recept a holland nagynénitől

Az Appelgebak és én nagyon szeretjük egymást, pedig rég találkoztunk, egész pontosan tavaly Karácsonykor Amszterdamban. Becsszóra minden egyes kávézóban, ahová beültünk Gerivel, ettem egy szeletet, és mindenhol kicsit más volt, de ami közös volt, az a fantasztikus ízhatás és a tökéletes illeszkedés a hatalmas adag tejszínhabbal, amit hozzá adtak.
A legjobb barátnőm csúcsszuper nagynénje viszont mit ad isten, hát nem Hollandiában él??? És még volt is olyan drága, hogy egy napon belül 2 receptet is átküldött. Az első egy galette volt, azt próbáltam ki először. Hát ez a második, az igazi, és az örök. Fantasztikus, de tényleg, elképesztő, amit az almával művel ez a sütemény. Persze a tejszínhab sem maradhatott el, de kizárólag az igazi, zacskós változat.

Appelgebak (hozzávalók - 24 cm-es kapcsos tortaformához):
200 g liszt
1/4 tk só
100 g cukor
100 g hideg vaj
1 tojássárgája
2-3 ek víz
1 kg alma (édes-savanyú)
fél citrom leve
1 tk reszelt gyömbér
1-2 ek nádcukor
1 tk őrölt fahéj
2-3 ek sárgabaracklekvár
2-3 ek tejszín

1. A lisztet összekeverem a sóval és a cukorral, majd belemorzsolom a kockákra vágott hideg vajat, hozzáadom a tojássárgáját is, majd gombóccá gyúrom. Ha nem áll össze, hozzáadok 2-3 evőkanál hideg vizet, majd a gombócomat átlátszó fóliába csomagolva, fél órára a hűtőbe teszem pihenni.
2. Közben előmelegítem a sütőt 180 fokra, és a kapcsos tortaformámat kivajazom.
3. Az almákat meghámozom, eltávolítom a magházakat, és apró kockákra vágom, majd meglocsolom a citrom levével, hogy ne barnuljanak meg, majd összekeverem a reszelt gyömbérrel, a fahéjjal és a cukorral.
4. A tésztát kiveszem a hűtőből, és a 2/3-ad részét éppen akkorára nyújtom két sütőpapír vagy átlátszó fólia között, mint amekkora elég a kapcsos tortaforma kibéleléséhez.
5. Miután elegyengettem a tésztát a tortaformában, megkenem a sárgabarack lekvárral, majd elegyengetem rajta az almakockákat.
6. Ezután kinyújtom a tészta maradék 1/3-ad részét, és kb. 1 cm széles, és a tortaforma átmérőjének megfelelő csíkokat vágok, és rácsszerűen rápakolom az alma tetejére, a széleket kissé hozzányomkodva a tortaforma belsejében lévő tésztához.
7. A rácsokat ezután megkenem a tejszínnel, majd a sütit a forró sütőbe tolom és 40-45 perc alatt aranybarnára sütöm.

Egyszerűen imádnivaló lesz, almás süti imádók és almás sütiket kevésbé imádók is imádni fogják. A zacskós tejszínből készült habért pedig mindenki rajongani fog, és el sem fogják hinni, hogy a tejszínhab valójában ilyen, mert mindig valami műgagyit esznek tejszínhabnak álcázva. Ha nem fogy el azonnal, másnap is felmelegítve a legjobb, de Geri hidegen is próbálta, és úgy sem tudta abbahagyni. Almás sütiimádó lettem, hurrá!

3 komment

2011/szeptember/30

Almás galette

Almás süti heteket tartok, mert nem szeretem az almás sütiket, de meg akarok változni, mert biztos, hogy jók az almás sütik, csak eddig nem fordítottam kellő érdeklődést a megismerésükre, és nem is sütöttem egyet sem. De ha már bele kell törődni, hogy ősz van, akkor miért ne élveznénk ki az ősz adta jó dolgokat? Például az almát.
Azért azt nem mondanám, hogy sosem ettem isteni, hűűű de finom almás sütit, mert amikor Amszterdamba utaztunk Karácsonykor Appelgebakot ettünk Appelgebakkal. Almás, édes, omlós, meleg, és isteni igazi tejszínhabot adnak mellé, úgyhogy egyből megszerettem, pedig almás. De aztán hazajöttünk, és itthon már nem volt egyik almás süti sem olyan finom, mint ott, úgyhogy megint elfelejtettem az almát, mint sütialapanyagot. Viszont mióta annyi alma van a zöldségeseknél, egyszerűen nem tehetem, hogy nem használom őket. És aztán, szinte villámcsapásként (igazából nem emlékszem, hogy hogyan, csak megtörtént) egyszer csak beugrott, hogy nem vagyok annyira elveszve, mert van egy kedves ismerősöm, aki Hollandiában él, pontosan a legjobb barátnőm nagynénje, és facebookon értekezve, hamarosan át is küldött két receptet.(Örök hálám Ildi!!!!!)
Az elsőben mandulalisztes krém volt, úgyhogy érdekesnek tűnt, hamarosan meg is csináltam, de amikor elkészült, Gerivel hamar konstatáltuk, hogy ez bizony nem az az Appelgebak, amit a karácsonyi sütik helyett ettük, viszont tulajdonképpen egy galette receptet kaptam, ami eredetileg francia, és nem is bántam, hogy így alakult a dolog. A másik recept már igazi Appelgebak lesz, és mivel épp ma sütöttem meg, tudom, hogy pont olyan, amilyennek lennie kell, és hamarosan ti is megtudhatjátok a titkot! Na de most a galette:

Almás galette (hozzávalók - 32 cm-es piteformához):
1 csomag leveles tészta
2-3 alma
125 g vaj
2 tojás
125 g mandulaliszt, vagy porrá aprított mandula
100 g nádcukor
1 ek liszt
3-5 ek sárgabarack lekvár

1. A sütőt előmelegítem 180 fokra.
2. A mandulát aprítógépben porrá aprítom. 
3. A tojásokat habosra keverem a cukorral, majd hozzáadom a korábban felolvasztott, és langyosra hűlt vajat is, majd kanalanként a lisztet és a mandulaport.
4. A piteformát kibélelem a csomagolt leveles tésztával, majd villával alaposan megszurkálom, és ráöntöm a mandulás krémet, végül pedig vékony szeletekre vágom az almát, és belülről kifelé haladva cserépként rendezgetem el a krém tetején.
5. A forró sütőben 40 perc alatt készre sütöm, majd megkenem a tetejét a sárgabarack lekvárral.

A franciák igazából január 6-án, Vízkereszt környékén falják a galette-et, vagyis pontosan a Galette de rois, alul felül leveles tésztás verziót, amit a királyok lepényének is hívnak, hisz a keresztények ekkor ünneplik a három királyok látogatását a kis Jézusnál. Azt hiszem felvetem Gerinek, hogy töltsük az új év első pár napját Párizsban, hogy az eredetit is megkóstoljuk. :)

1 komment

2011/szeptember/26

Tonhalas-póréhagymás bulgur saláta

Tehát burbur helyett bulgur

Geri meg fog ölni, de muszáj elmondanom, hogy azt hitte, hogy a bulgurt úgy kell leírni, és kimondani is, hogy burbur - mondjuk sokkal királyabb név, mint a bulgur, de azért vicces volt, vagy egy óráig röhögtem, és még most is kuncogok, ha eszembe jut, haha.
Amúgy imádom a bulgurt, olyan, mint a barnarizs, de még annál is jobb - persze, ha valaki nem szereti a barnarizst, akkor az ne erre a hasonlatra alapozzon. Igazság szerint nem tudok magyarázni, egy ízérzéketlennek nem tudnám elmagyarázni milyen íze van a pl. a curry-nek, ezért egy bulgurt nem ismerőnek sem tudok nagyobb segítségére lenni. A bulgur próbája az evés. A nagyobb élelmiszerláncokban a bio cuccok környékén lehet rátalálni, és ha már unjuk a rizst, akkor miért ne? Ez most kicsit olyan, mintha egy bulgur gyártó cégnek dolgoznék, de nem! :)
Viszont a bulgur akkor a legjobb, ha egy csomó mindennel összekeverjük, és átveheti az ízeket. Én is így tettem, és egy igen karakterisztikus ízt, olajas tonhalat adtam hozzá. Karakterisztikus...hmm...lehet, hogy mégis megy ez az ízmagyarázás.

Tonhalas-póréhagymás bulgur saláta (hozzávalók - 2 fő részére):
1 nagy tonhalkonzerv - 185 g
150 g bulgur
2 paradicsom
8-10 bazsalikomlevél
10-15 cm póréhagyma
só, bors, olívaolaj

1. A bulgurt a csomagoláson megadott időre felteszem főni, ezalatt pedig összeállítom a saláta többi részét.
2. A paradicsomokat felkockázom, a póréhagymát karikákra vágom, majd egy salátástálban összeforgatom a sóval, borssal és a bazsalikomlevelekkel, és hagyom, hogy amíg a bulgur fő, jól összeérjenek az ízeik.
3. Miután a bulgur megfőtt, leszűröm és hagyom kihűlni, majd összekeverem a paradicsomos-póréhagymás keverékkel, tálkákba szedem, és a tetejükre halmozom a tonhalat. Egy kis olívaolajas locsolás sosem árt a végén.

Pontosan 12 perces vacsora volt, eddig tartott, amíg a bulgurom megfőtt, ezalatt mindent elő lehet készíteni, a végén pedig gyorsan összedobni mindent. A befalás még ennél is rövidebb, de ez persze mindig így van.

Szólj hozzá!

2011/szeptember/22

Kecskesajt-szuflé

Amikor Ancsa barátnőm Csabija megcsinálta a Bébicsirke logót és a blog fejlécét a szülinapomra, sikoltoztam örömömben, és ígéretet kaptak egy fini 3 fogásos vacsira, a csodás grafikáért cserébe, aminek a harmadik fogása mindenképpen egy pavlova torta. Tegnap volt a vacsi, már délután 3-tól készülődtem, és jól tettem, mert a VIP vendégek nagyon elégedettek voltak, Geri is örült, és persze én is!
Reggel kb.egy óráig mászkáltam a csarnokban, mire mindent beszereztem, és persze bámészkodtam, és mindent meg akartam venni, de "sajnos" Geri minden olyan áru mellől elrángatott, ami nem volt létfontosságú a vacsorához.
Előételnek olyat akartam csinálni, amit eddig még nem próbáltam, és kicsit extrább egy akármilyen salátánál, így döntöttem a sajt szuflé mellett, és persze kecskesajtból.

Kecskesajt-szuflé (hozzávalók - 8 kis szufléformához):
100 g vaj
100 g liszt
6 dl meleg tej
2 ek reszelt parmezán
2 ek dijoni mustár
2 ek morzsolt kakukkfű
4 nagy tojás szétválasztva + 1 tojásfehérje
150 g kecskesajt (morzsolódós állagú, vagy krémsajt)
só, bors
+ parmezán a tetejére

1.A sütőt előmelegítem 200 fokra.
2. A vajat egy magas falú serpenyőben megolvasztom, majd hozzáadom a lisztet és világos rántást készítek belőle.
3. Pár percig tovább pirítom, majd folyamatos kevergetés mellett, több részletben hozzáadom a meleg tejet
4. Az így elért sűrű keverékembe ezután belekeverem a reszelt parmezánt, a dijoni mustárt és a kakukkfüvet is, majd leveszem a tűzről és hagyom kissé kihűlni.
5. Ekkor jöhet bele a 4 tojássárgája, ízlés szerint só és bors, valamint a szétmorzsolgatott kecskesajt.
6. A sajtos keveréket ezután átöntöm egy nagy keverőtálba, és hozzáforgatom az 5 tojásfehérjéből vert kemény habot.
6. Végül a krémet a kivajazott szufléformákba töltöm, majd a formákat egy peremmel rendelkező tepsibe állítom, és forró vizet öntök alájuk, ami kb. a formák feléig ér fel.
7. Így teszem be a tepsit a sütőbe (óvatosan, nehogy leforrázzam magam!), majd 20-25 percig sütöm, amíg a szuflék felemelkednek, és tetejük megpirul.

A sütőből kivéve persze összehuppannak a szuflék, de az ízükön ez mit sem változtat. Mi bagettel ettük, de almás-diós-bazsalikomos salátával is isteni lehet. Ha nem tudjuk azonnal megenni, akár le is fagyaszthatjuk, de hűtőben is eláll pár napig. Mikróban 2-3 perces melegítéssel újra felemelkedik egy kicsit, aztán újra összehuppan, de úgy is tökéletes.

Szólj hozzá!