2012/január/13

Tárkonyos húsgombócleves

A levesek jók, mert finomak, átmelengetőek (már ha nem hidegek), egyészségesek (már ha nem túl zsírosak) és táplálóak, Geri imádja őket. A levesgyártással általában az a bajom, hogy nem látok benne akkora fantáziát, mint egy süteményben, úgyhogy általában inkább süti kerül a főétel mellé. Nemrég ettem  az Origoban egy zsályás szárnyaslevest húsgombóccal, és egyrészt nagyon ízlett, másrészt különös kötődésem van a húsgombócokhoz, úgyhogy összeeszkábáltam egy sajátot, és elégedett vagyok, pedig nem vagyok leveses.


Tárkonyos pulykagombóc leves (hozzávalók 6-8 főre):
A gombóchoz:
500 g pulyka darálthús
1 vöröshagyma
3-4 ek búzadara
só, bors, morzsolt majoranna, őrölt kömény
A leveshez:
1 vöröshagyma
1 nagyobb v. 2 kisebb sárgarépa
100-125 g csiperkegomba
100 g zöldborsó (fagyasztott vagy konzerv)
2 kk morzsolt tárkony
1,5-2 l alaplé (szárnyas v. zöldség)
3 ek tejföl
2 ek citromlé
1 ek mustár
só, bors, olívaolaj

1. Először elkészítem a húsgombócokat: a vöröshagymát nagyon finomra aprítom egy éles késsel, vagy az aprítógépben, majd összekeverem a darálthússal, fűszerekkel és a búzadarával, és 20-30 percre a hűtőbe teszem. 
2. Közben a leveshez is előkészítem a zöldségeket: a hagymát finomra vágom, a sárgarépát felkarikázom, a gombákat felnegyedelem, és a zöldborsót előveszem a mélyhűtőből.
3. A hűtés után a húsmasszából egyenlő nagyságú gombócokat formázok.
4. A vöröshagymát kevés olívaolajon, folyamatos kevergetéssel megfonnyasztom, majd rádobom a gombócokat, és kissé lepirítom őket, hogy külső kérget kapjanak.
5. Ezután hozzáadom a répát, sózom, borsozom, hozzáadom  tárkonyt, majd felöntöm az alaplével (ha nincs alaplé, 2 húsleveskockából készítek), és addig főzöm lefedve, amíg a gombócok és a répa majdnem teljsenen meg nem puhul. 
6. Ekkor adom hozzá a gombát és a borsót, és további 10-15 perc alatt teljesen puhára főzök minden hozzávalót (ha konzervborsót használok, azt csak a vége előtt 5 perccel adom a leveshez).
7. Végül a tejfölt összekeverem a citromlével és a mustárral, a forró levesből fél merőkanálnyival óvatosa elkeverem, majd a leveshez adom (ha sűríteni akarjuk a levest adhatunk hozzá 2 ek lisztet vagy kukoricakeményítőt).
címkék: leves levesek
Szólj hozzá!
2012/január/10

Créme brûlée

Ha van karamellizáló pisztoly, van créme brûlée

Már nagyon régóta fantáziálok a créme brulée-ről, a blog indulása óta akarom a dolgot, de karamellizáló pisztoly nélkül nem lehet persze. Akárhányszor jártunk Gerivel konyhai szaküzletekben, valamiért egyszer sem engedte nekem, hogy vegyek, szóval nem tudom mióta őrizgethette azt a pink színű pisztolyt (ami tökéletesen illik a Bébicsirke arculathoz), amit végül Karácsonyra kaptam meg. Mindenesetre nem hagytam sokáig haszontalanul porosodni, kósza kacsatollakat égettem vele, koktélparadicsomokat sütögettem, majd végül jött a várva várt créme brulée, és nem is gondolná az ember, hogy egy kis tojássárgájából, tejszínből és vaníliából egy ilyen különleges dolog kerekedhet. Elsőként ebből is az alapverzió készült el, hogy tudjak mihez viszonyítani a későbbiekben, ha majd variálok az összetevőkkel. De meg kell, hogy mondjam, hogy vannak dolgok, amit kár cifrázni, mert az alap is tökéletes, ezt apukám is igazolta, aki szívesen repetázott volna még belőle, de mivel pont ki voltak számolva az adagok, és mindenki fél perc alatt pusztította el az adagját, erre csak legközelebb kerülhet sor.



Créme brulée (hozzávalók - 6 főre):
8 dl tejszín (zacskós habtejszínt ajánlom)
15 dkg cukor
fél vaníliarúd
6 tojássárgája
só, 1-1 ek kristálycukor a tetejükre

1. A sütőt előmelegítem 160-170 fokra (újabb, profibb sütő esetén 150 fok is elég lehet)
2. A tejszínt a cukor felével, egy csipet sóval, a vaníliarúd kikapart magjaival és a vaníliarúddal egy lábasban kis lángon felmelegítem, nem forralom, csak melegítem úgy 5-8 percig. Akkor lesz jó, ha a lábas oldalára kissé kiül a tejszín.
3. Közben egy fém keverőtálban habosra keverem a tojássárgákat a cukor másik felével, majd folyamatos kevergetés közben óvatosan hozzáadagolom a meleg tejszínt. (tényleg óvatos legyen a művelet, és jobb, ha valaki segít közben, nehogy kicsapódjon a tojás).
4. A vaníliarudat kihalászom, és a keveréket a szufléformákba kanalazom.
5. A formákat egy magas falú tepsibe állítom, majd annyi forró vizet öntök alájuk a tepisbe, hogy kb. a tálkák magasságának feléig érjen, és mehetnek is a sütőbe úgy 40-45 percre. (sütője válogatja, az újabbak lehet, hogy 30 perc alatt is megbirkóznak a feladattal).
6. Amikor kijönnek a sütőből, még remegősek - így lesz tökéletes az állaguk. Letörölgetem a formák alját, átlátszó fóliával borítom be őket, és minimum 2-3 óráig a hűtőben szilárdítom őket.
7. A karamellizálás a legizgalmasabb feladat, nálam minden vendég magának csinálta: 1-1 kanál kristálycukorral egyenletesen beszórtuk a tetejüket, majd a karamellizálóval úgy 5-10 cm távolságról, körkörös mozdulatokkal buborékolásig hevítettük a cukrot - ekkora a színe is aranybarnára váltott, és máris fogyaszthatóvá vált. Sajnos nem tartott sokáig.



3 komment
2012/január/07

Roston sült libamáj, rozés-aszalt szilvás rizottóval

Válságkonyhába csempészett luxus

Mindenki a rossz gazdasági helyzetről beszél, a válságról, a vállalkozások beborulásáról, a leépítésekről...én meg próbálok nem tudomást venni mindezekről és inkább finomakat főzök, és azt veszem észre, hogy a válságot és a túlköltekezést úgy fogom vissza, hogy új ruhák és cipők helyett (na azért nehogy azt higgyétek, hogy képes vagyok 100%-ig visszafogni a divatra éhes énemet, de mégis), inkább új alapanyagokat szerzek be, és egyre mélyebbre nyúlok a pénztárcámban, ha elkap az ihlet egy-egy új fogás terén. Na de még mindig jobban jövök ki, mintha ugyanezeket a fogásokat éttermekben keresném, és azt hiszem még elégedettebb is vagyok a végeredménnyel. A libamájból általában nem lehet csak 1-2 szeletet venni, de a Metróban bele lehet futni ilyen kiszerelésbe, és ha már belefutunk, miért is ne vinnénk haza egyből?
Az alábbi roston sült libamáj igazi villámfogás, ezen a néven is szerepel az aktuális PS magazinban, természetesen egy villámelőétel és egy villámdesszert kíséretében. Úgyhogy erre a lapszámra Villám McQueen-re változtam, mert ha több időm van, az általában több fogást is jelent, és Geri annál jobban örül.




Roston sült libamáj, rosé-s, aszalt szilvás rizottóval (hozzávalók - 4 főre):
Fejenként 2-2 db, 2 cm-es libamáj szelet
Só, bors, vaj a sütéshez
A rizottóhoz:
200 grizottó rizs
20 gvaj
200 gaszalt szilva
4 dlrosé bor
7 dlvíz
Só, bors
1. A rizottóhoz vajat hevítek, átpirítom benne a rizst, hozzáadom az apró darabokra vágott aszalt szilvát, majd felöntöm a roséval, és addig kevergetem, míg a rizsszemek magukba nem szívják a bort. 
2. Ekkor sózom, borsozom, majd felöntöm a víz felével, és időnként megkeverve, fedő alatt főzöm addig, amíg az el nem fő alóla, ezután a maradék vízzel megismétlem ugyanezt, amíg teljesen meg nem puhulnak a rizsszemek. 
3. Az elkészült rizottó tovább ízesíthető sóval/borssal, de akik szeretik az édeskés köreteket, áttört gesztenyepürét is adhatnak hozzá.   
4. A libamájat sózom, borsot őrlök rá (minél hidegebben tartom egészen a sütés pillanatáig, hogy jobban tudjak dolgozni vele), majd forró vajon, oldalanként 30-50 másodpercig pirítom. Nem érdemes tovább, mert úgy csak egy csírpacni marad belőle.
 
Tudom, hogy válság van, de libamájjal azért még találkozhattok itt a blogon 2012-ben reményeim szerint többször is.
Szólj hozzá!
2012/január/02

Macaron alaprecept

Hello 2012, hello macaron!

Valójában életem első jól sikerült macaronjai még 2011-ben látták meg a napvilágot, de én inkább úgy könyvelem el őket, mint egy hatalmas 2012-es sikert, és a 2012-es év elsőosztályú indító receptjét. A recept természetesen nem az enyém, hanem Pierre Hermé-jé, aki valóságos macaron isten, Párizsban olyan hálózata van, hogy bármelyik üzletébe belépve patakokban csorog az ember nyála, és szinte elmegy az esze (nekem mindig, ha új helyen vagyok, de itt dupla olyan zizi voltam, mint egyébként). Na, az ő receptjét Mautner Zsófi iránymutatásai és tapasztalatai alapján készítettem el a szuper karácsonyra kapott digitális hőmérőmmel. Nem színeztem, a tölteléknek is csak egy alap ganache-t készítettem, pont azért, mert ezt egy olyan alapnak tekintem, amit saját ízlésem és kedvem szerint alakítgatok majd, ha valaha kedvem lesz újra nekilátni....
Persze, a sikerre való tekintettel minden nap újra neki akarok állni, de inkább még rápihenek egy kicsit, mire tényleg elfelejtem mindazt a kínt, amit a készítés előtt átéltem.
Az én legnagyobb kínom a mandula aprítása volt, ezt az okosabbak kerüljék ki azzal, hogy vesznek egy csomag mandulalisztet (Culinaris-ban lehet kapni).

Szóval - mandula blansírozása, szárítása és aprítása: természetesen csak héjas mandulám volt itthon, de abból dögivel, úgyhogy nem tehettem meg, hogy pénzt adok ki hámozottra, ha blansírozhatok is. A blansírozás lényege, hogy forró vízfürdőbe teszem a mandulaszemeket pár percre, és ezután már könnyedén ledobják a héjukat, de mivel a macaron sikere (és felemelkedése!!) leginkább az optimális nedvességtartalmon áll vagy bukik, az ember nem meri túl sokáig a forró vízben hagyni, vagyis a héjával küszködni kell, beletörik az összes körmöd, és 150 g az legalább 70 db mandula, ha nem több!! Ezután következett a szárítás, hogy tényleg ne ezen bukjon el a dolog - 50 fokos sütőben, kb. 1 óráig szárítottam őket, majd szobahőmérsékletűre hűtöttem (éveknek tűnt), majd késes aprítógépbe tettem, és hosszú percekig teszteltem a pengéket. A késes aprítógépben sosem lesz a mandulából por, nagyon szeretné porrá varázsolni, de nem megy neki szegénynek. Én mindenesetre a porcukorral együtt tettem az aprítógépbe, hogy a cukorszemcsék kissé rásegítsenek a folyamatra, és jól tettem, már-már egész porszerű lett, de azért mégsem. Lehet is látni a képeken, hogy kissé göcsörtös a tetejük, de ez legyen a legnagyobb bajuk!

Na jöjjön  a recept, mielőtt még elmegy a kedvetek tőle, és egy wonderful kép is, hogy tényleg megjöjjön a kedvetek:


Macaron (hozzávalók - kb. 30-35 db-hoz):
150 g mandulaliszt (porrá aprított hántolt mandula)
150 g porcukor
55 g tojásfehérje
ételfesték - opcionális

38 g szénsavmentes ásványvíz
150 g porcukor
55 g tojásfehérje

Kelleni fog még: cukorhőmérő, sütőpapír, habzsák, +1 fő aki segít (ez nagyon fontos!!)

A hozzávalókról:
Mandulaliszt - fent leírt módon blansírozott és szárított, vagy eleve mandulaliszt formában megvásárolt

Porcukor - szerintem a zacskóssal nem érdemes próbálkozni, mert nagyon nedves, nekem a pavlova sem áll össze tőle soha, a dobozos az igazi

Tojásfehérje - a recept szerint minimum 4 napig kell tárolni a hűtőben a sárgáktól szétválasztott tojásfehérjéket, lefedve - én ehhez képest 3 napig tároltam csak a hűtőben, és lefedetlenül, tehát csak úgy állt magában egy műanyag tálkában, nekem bejött

Ételfesték - én kipróbáltam néhányat a végén száraz ételfesték porral - megemelkedett és szép lett, de nagyon céklaíze lett (természetes, sötét rózsaszín élelfesték por volt), legközelebb kipróbálom szintetikus ételfestékcseppekkel - ezt az első adag tojásfehérjéhez kell keverni

+1 fő - Nekem természetesen Geri, Nektek más, de fontos, hogy szeressen sütni, és tűrje a macaron megpróbáltatásait - de igazából csak a cukorszirupnál van szükség valakire, mert lehetetlen egy kézi mixerrel egyszerre habot verni, és közben cukorszirupot forralni, és óvatosan hozzácsorgatni, szóval rántsunk be a dologra valakit



1. A teljes adag mandulalisztet/porrá aprított mandulát egy késes aprítógépben átkeverem 150 g porcukorral, majd egy keverőtálba borítom, és hozzáöntöm az első adag 55 g tojásfehérjét - csak úgy nyersen, felverés nélkül - de egyelőre nem keverem össze, majd csak a habbal. (ha ételfestéket használtok, azt ebbe a tojásfehérjébe kell keverni, mielőtt a mandulára kerülne).
2. A másik adag porcukrot egy kis lábasba öntöm, rá a vizet, és teljesen elkeverem őket, majd forralni kezdem. Figyelem, nagyon gyorsan felforr, a bugyogástól kezdve érdemes a cukorhőmérővel mérni a hőfokot, ezt Geri csinálta nálunk.
3. Amikor elértük a 115 fokos hőmérsékletet, elkezdtem verni a másik adag 55 g tojásfehérjét egy sima elektromos kétkaros mixerrel - ezt Pierre Hermé receptje pont így írta, de nekem véletlenül sikerült pont akkor elkezdeni, akkora volt a kapkodás - a hab már kezd összeállni, amikorra a cukor eléri a 118 fokot, ekkor rögtön le is vettük a tűzről, és nagyon óvatosan és lassan a fehérjehabhoz csorgattuk, miközben azt tovább vertük.
4. Egyáltalán nem kell kőkeményre verni a habot, sőt nem is szabad borotvahab keménységűre verni - a hab legyen fényes és tömör, de amikor kiemeljük a karokat, a hab konyuljon le róluk! - kb. 50 fokosnak kell lennie a habnak, amikor eléri ezt az állapotot, nekem legalábbis így sikerült
5. Ha sikerült 50 fokra lehűteni a habot, azonnal hozzákeverem a mandula-porcukor-tojásfehérje alaphoz, és néhány mozdulattal, teljesen elvegyítem őket. Nem kell túlkeverni, éppen addig keverem, amíg összeáll, és már nem találok benne nagyobb nyers fehérjefoltokat. (ha túlkeverjük, túl folyós lesz, laposak lesznek a macaronok tőle) - a tökéletes állapot az ún. macaronage - vagyis ha egy kis mennyiséget tányérra szedünk belőle, akkor pár mm-t szétterül (szemmel alig látható), aztán megáll.
6. A sütőt ekkor előmelegítem 160-180 fokra és előkészítek 3 lapos tepsit, mindegyiket befedem sütőpapírral, amikre előzetesen 3,5 cm-es átmérőjű köröket rajzoltam, egymástól 2-3 cm távolságra. A lapot fordítsuk meg, mert ellenkező esetben a ceruza/toll/filc rásülhet a macaronra.
7. A habot ezután habzsákba töltöm és sima kerek nyílású kupakon az előzetesen megrajzolt körök közepébe nyomom függőlegesen - pár millimétert hagyva a körök széléig.
8. Ezután egy nagyon fontos lépés következik, a tepsit jó párszor a konyhapulthoz csapkodom, hogy a levegőbuborékok felszínre törhessenek - ha ezt a lépést kihagyjuk, betöredezhet a macaronok felülete. Ráadásul arra is jó, hogy szépen elterüljenek, ha esetleg túl sűrű lenne a keverék.
9. 30 percig pihentetem őket ezután - ekkor jól látni, hogy megszárad, és kissé megmattul a felületük, ez okozza a felemelkedést.
10. Az én sütőmben 180 fokon sültek meg, 10 perc alatt, és közben 5 percnél egyszer kinyitottam a sütőajtót 30-40 másodepercre - így nem barnultak meg, gyönyörűek lettek, de mindenkinek a saját sütőjén kell kitapasztalni, az enyém elég öreg pára. A talpacskák a 3.-4.. perc körül kezdtek el megjelenni.
11. Amikor kiveszem őket a sütőből, a sütőpapírt azonnal lecsúsztatom a tepsiről, hogy ne süljön tovább az aljuk - és a sütőpapír egyik csücskét megemelve a macaronokat alulról enyhén nedves ecsettel nedvesítem meg, hogy könnyen lecsusszanjanak a papírról.
12. Ha az összes macaron kész, méret szerint összepárosítom őket, majd szintén habzsákból tetszőleges, kb 2 mogyorónyi krémet nyomok a közepükbe, és óvatosan összenyomom őket, hogy a krém elterüljön.
13. Légmentesen záródó műanyag dobozba rendezgetem őket és 24 óráig hűtőbe teszem őket, hogy összeérjenek a töltelékkel - frissen is isteni, de másnap még annál is jobb.

Én csokoládé ganache-t készítettem, de itt aztán elszállhat a fantáziátok, én is el fogok szállni hamarosan és gyümölcsös krémeket, curd-öket is fogok használni - nem mintha a csokis nem lenne isteni.
Szóval:
100 g 70%-os étcsokoládé
1 dl habtejszín
35 g vaj

A csokoládét egy fém keverőtálban apró darabokra töröm, a tejszínt forrásig hevítem, ekkor leveszem a tűzről és a csokira öntöm, jól elkeverem vele. Ekkor mehetnek bele a vajkockák is, amit szintén alaposan elkeverek vele, és kb. 30 perc alatt keményedik megfelelő állagúra a hűtőben - habzsákba töltve adagolom a macaronok közé.



Belelkesedtem, azt hiszem a 2012-es évem a macaron körül forog majd, ekörül az aprócska, darabonként 200 Ft-os sütemény körül, amit nem könnyű jól elkészíteni - most már bevallom, hogy ez az ötödik próbálkozásom volt, és még van mit javulni, de a talpacskák megjelentek, és ez a lényeg. Sok sikert Nektek is, számoljatok be a próbálkozásaitokról!

4 komment
2011/december/29

Laskagombás-mascarponés gnocchi, rosé kacsamellel

Családi kacsavacsora

A szüleimet nem egyszerű meghívni vacsorára, mert ahhoz fel kell rángatni őket Budapestre - utálják a forgalmat, főként a csúcsforgalmat, a tömeget, a parkolást és sok minden mást is, ami budapesti. Geri szerencsére csőbe húzta őket Karácsonykor, mert színházjeggyel lepte meg őket, a színházat pedig szeretik, és ha már feljönnek  amiatt, miért ne jönnének át előtte egy ebédre? Hát átjöttek! Nem is volt olyan nehéz, és apukám végre ehetett a főztömből, mert bár néha szó szerint idéz a blogomból, eddig azt sem hitte el, hogy egyáltalán tudok főzni. Az ebéd-vacsora szuper volt, lehet, hogy színházbérletet veszek nekik! :)
A rosé kacsamell nagyon egyszerű fogás, csak serpenyő és sütő kell hozzá, nagy odafigyelést sem igényel, ezért mellé készülhet valami "bonyolultabb" köret, mint pl. egy jó házi gnocchi, és istenien illik hozzá valamilyen gomba, mint pl. a piacon most szinte minden árusnál kapható laska.



Laskagombás-mascarponés gnocchi, rosé kacsamellel (hozzávalók - 6 személyre):
A gnocchihoz:
1 kg magas keményítőtartalmű burgonya
2 tojás
só, frissen őrölt bors
finomliszt

A gombás szószhoz:
50 g vaj
1 vöröshagyma
2-3 fej fokhagyma
500 g laskagomba
2-3 friss kakukkfűág
2-2,5 dl száraz fehérbor
150 g mascarpone
3-4 ek tejföl
2-3 ek a gnocchi főzőlevéből
só, frissen őrölt bors

A kacsamellhez:
6 db kacsamell
só, frissen őrölt bors



1. Elsőként elkészítem a gombás szószt (de közben a krumplit héjában megfőzöm a gnocchihoz): a vöröshagymát finomra aprítom és 50 g vajon megfonnyasztom, majd rányomom az összetört fokhagymát és a felaprított gombát, a sót, borsot és kakukkfüvet és hagyom, hogy levet eresszen.
2. A saját levében párolom közepes lángon fedő alatt pár percig, majd amikor elfőtte azt, felöntöm száraz fehérborral, és azt is elfőzöm róla.
3. Ekkor hozzákeverem a mascarponét, a tejfölt, majd leveszem a tűzről és félreteszem.
4. A gnocchihoz a megfőtt krumplikat meghámozom, és krumplinyomóval minél finomabb darabokra nyomom, majd hagyom kihűlni.
5. Ezután a munkapultra halmozom, és mélyedést képezek a közepén. Ide töröm a tojásokat, illetve ízlés szerint sót és borsot, majd az egészet jól összegyúrom, kb. 8-10 percig dagasztva a tésztát. Ha nem áll össze magától, annyi lisztet adok hozzá, amennyit felvesz.
6. Az elkészült gombócból egy hengert formázok és 4 részre osztom. Minden hengerből kb. 40-50 cm hosszú roládot nyújtok, amit kb. 3 cm-es darabokra vágok.
7. Egy nagy lábasban vizet forralok, és amíg felforr, megformázom a gnocchikat: a tenyereim között apró gombócokat formázok belőlük, majd egyik oldalukat villához nyomom. Ha elkészült az első rolád, mehetnek is a vízbe - akkor lesznek készen, amint a víz tetejére jöttek - szűrőkanállal kihalászom őket, és addig folytatom a folyamatot, amíg mind a 4 roláddal nem végzek.
8. A kacsamellekhez forróra hevítem a serpenyőt, majd először bőrös oldalukkal lefelé, zsiradék hozzáadása nélkül kb. 5 percig pirítom őket, amíg szépen megbarnulnak. Ezután 1-2 percre a húsos oldalukra fordítom őket, majd 200 fokra előmelegített sütőbe tolom őket, szintén húsos oldalukkal lefelé, ahol kb. 10-15 perc alatt érik el a rosé állagot (ha először készítjük, nézzük meg 8 perc után, mert a szuper légkeveréses sütőkben gyorsan elvész a rosé belső). Ha kész, kiveszem a sütőből, és felszeletelés előtt hagyom kb. 10 percig állni.
9. A szószt visszateszem a tűzre, majd a gnocchi főzőlevéből 2-3 evőkanállal belekeverek, hozzáadom a gnocchit, és teljesen átmelegítem, és forrón tálalom a kacsamellel.

Szólj hozzá!
2011/december/26

Mogyorós-málnás habcsóktorta

Karácsonyi habcsóktorta és az új fotóstúdióm története

A legjobb barátnőm, aki külföldön él és emiatt szinte teljesen lemaradt arról, hogy Bébicsirke lettem, néhány napja megkérdezte, hogy tényleg szeretek-e órákat állni a tűzhely mellett és, hogy magáért a főzésért csinálom a blogot? Csak akkor jöttem rá, hogy maga a főzés csak a legkisebb szelete ennek az egésznek számomra. Sokkal fontosabb a kreativitásom határainak feszegetése, az ételek összetételének kitalálása, a receptböngészés, a piacolás, a kellékbeszerzés, és miután elkészült a mű, a styling, a fotózás és persze az írás. A fotózással eddig nem volt könnyű dolgom, hiszen a lakásomban gyakorlatilag egyáltalán nincs természetes fény, a konyhában meg pláne, de nappal egy kis asztaltologatással megoldottam a dolgot, 10-20 vagy akár 30 percig is elszöszmötölve a részletekkel, a hátterekkel, alátétekkel, kellékekkel...stb., de MOST minden megváltozott, és már nem kell a természetes fényre várnom, mert Geri, aki mindig pontosan tudja, hogy mire vágyom, Karácsonykor egy mini-tárgyfotóstúdióval lepett meg, ami derítőkkel, fényekkel és egy mini-kameraállvánnyal is felszerelten várja, hogy ezentúl esténként is belevessem magam a fotózás gyönyöreibe. Szenteste mogyorós-málnás habcsóktortát sütöttem, és gyönyörű lett, még jó, hogy az ajándékozást a desszert elé időzítettük, és így végre este is tudtam fotózni.
A stúdió használatát még gyakorolnom kell, a fények beállítása egyelőre nem tökéletes, de úgy érzem szép jövő elébe nézünk mi ketten. Ja, és Mirr-Murr, aki egyből befészkelte magát a stúdióba.



Mogyorós-málnás habcsóktorta (hozzávalók - 20 cm-es, vagy kisebb tortaformához):
150 g törökmogyoró
5 tojásfehérje
250 g barnacukor
1 ek ecet

A krémhez:
250 ml habtejszín
100 g porcukor
100-150 g mascarpone
1/2 zacskó habfixáló
málna (minél több, annál jobb)



1. A sütőt előmelegítem 140 fokra, és 2 db 20 cm-es, vagy kisebb tortaformát kibélelek egy-egy kissé megolajozott sütőpapírral, a törökmogyorót pedig késes aprítógépben porszerűvé aprítom .
2. A tojásfehérjéket kemény habbá verem, közben folyamatosan, kanalanként adagolom hozzájuk a cukrot. A végeredmény kőkemény, fényes, krémszerű hab, mint a pavlovánál.
3. A habba ezután beleforgatom az aprított mogyorót és az ecetet, majd kettéosztom, és a formákba töltöm, a tetejüket egyenesre egyengetve, majd 140 fokon kb. 45 perc alatt készre sütöm őket.
4. Amíg sülnek elkészítem a krémet: a tejszínt a porcukorral kemény habbá verem, majd összeforgatom a mascarpone-val, és a fél zacskó habfixálóval, jó sűrű krémet kell kapnom.
5. Amikor a torták elkészültek, kiveszem őket a formából, leszedem az oldalukról a sütőpapírt, és teljesen kihűtöm őket. A két lap közé kanalazom a krém 3/4 részét, és a málna nagy részét is ide szórom, majd a maradék krémet, és a málnát is szépen elrendezgetem a torta tetején.


A továbbiakban jelentkezem még szebb képekkel, beállításokkal, stylinggal...stb.

Szólj hozzá!
2011/december/22

Ünnepi panna cotta

Az ünnepi jelző jelen esetben arra utal, hogy a karácsonyi nyüzsgés, a sok rohangálás, ajándékvásárlás, főzés, csomagolás, pakolás, utazgatás után ünnepi boldogság foghat el, amikor rájövünk, hogy a desszert előállításához nem kellett több, mint 5 perc (a hűtés még +5 óra, de az már a hűtő dolga). A panna cotta borzasztóan egyszerű, de ettől még tökéletes karácsonyi desszert. Ez a recept szerepel a PS Magazin téli számában, az ünnepi villámvacsora desszertjeként, amit kifejezetten olyan rohangálós embereknek találtam ki, mint amilyen én vagyok, igazi budapestiek, akik imádnak főzni, de nem feltétlenül akarnak órákat ácsorogni a konyhában egy "hú de finom"-ért. De mégsem vagyok teljesen ilyen, mert én valószínűleg valami extrabonyolult karácsonyi menüt fogok összeállítani, mert nem szeretem, ha túl könnyű dolgom van a konyhában. Persze addig még lehet, hogy meggondolom magam, de most még jó belegondolni, hogy életemben először kettesben Szentestézek Gerivel, és előtte egész nap konyhai mámorban éghetek, amíg ő a karácsonyfával babrál, tudományos alapokra helyezve a felállítást, a díszítést és az égőket - amit nem is csinálhatna ennél jobban, de komolyan.



Ünnepi panna cotta (4 főre, 4 db 1,5 dl-es pohárhoz/formához):

4 dl tejszín
2 dl zsíros tej
1 vaníliarúd
4-5 ek kristálycukor
3-4 lapzselatin
A karamellöntethez:
50 g kristálycukor
0,5 dl víz

1. A tejszínt, a tejet, a cukrot és a vaníliarúd kikapargatott belsejét egy lábasban elkeverem, felteszem főni a vaníliarúddal együtt, majd folyamatos kevergetés mellett felforralom. 
2. Miután felforrt, leveszem a tűzről, kihalászom a vaníliarudat, és a tejszínes alaphoz adom a szilárd zselatinlapokat (3 lap esetén lágy és krémes, 4 esetén ennél kissé töményebb állagot kapok). 
3. A zselatinlapokat kevergetéssel teljesen feloldom, majd 4 db vízzel kiöblített formába, vagy poharakba/kelyhekbe töltöm a keveréket, és egy éjszakán át a hűtőben szilárdítom. 
4. Mielőtt tálalom, elkészítem a karamellöntetet: a cukrot egy lábasban teljesen összekeverem a vízzel, majd közepes lángon karamellizálódásig hevítem. Amikor elértem a kellő aranybarna színt, leveszem a lábast a tűzről, majd egy evőkanállal gyors mozdulatokkal a panna cottára csorgatom. Gyorsan dolgozom, mert a karamell nagyon hamar megszilárdul. A vékony karamellszálak nagyon jó díszítőelemek, ehhez egy kis karamellt kicsorgatok egy sütőpapírra, és egy villát rászorítok, majd olyan messzire húzom a levegőben, amilyen vastagságú szálakat szeretnék elérni. A karamell forró játék, ne érhetek hozzá, amíg meg nem szilárdult!


Boldog Karácsonyt! :)

Szólj hozzá!
>" page="" />
süti beállítások módosítása