2013/szeptember/23

Nászút és Bali

avagy gasztro- és kultúrsokk

Épp ma olvastam egy cikket egy magazinban a kultúrsokkról, és ahogy az első bekezdésben definiálták a kifejezést, egyre biztosabb voltam benne, hogy ezt éltem/éltük át Balin. Idézem "otthonunk biztonságos világát elhagyva olykor mulatságos, olykor megrázó meglepetések érhetnek bennünket. A szociológia az 50-es évek óta ezt a jelenséget hívja kultúrsokknak". Csak a mi utunk még kiegészült egy kis gasztrosokkal is - vagyis mulatságos és megrázó meglepetésekkel a helyi gasztronómiát illetően! :) Ami azt illeti, az Ízek, imák, szerelmekben valami egész másnak tűnt ez a pici sziget....3 hét pedig egy örökkévalóságnak tűnt benne, mégis valami egészen elképesztő élményként maradt meg bennem, és azt hiszem sokáig raktározódik még, talán "örökre". Ami pedig biztosan kiderült, hogy igazi finnyás, jobbhoz szokott európai vagyok, akit inkább a modern kultúrák és főleg modern gasztronómia nyűgöz le a lepusztított természeti csodákkal szemben, és biztos, hogy mostantól nagyon sokáig nem eszem párolt zöldséget és nem hallgatok Bob Marley-t, de az is biztos, hogy sokkal előzékenyebb leszek a közlekedésben, sokkal többet mosolygok majd emberekre, és jobban értékelem majd amim van!

IMG_2642.JPGUluwatu beach

IMG_2641.JPGSingle Fin - Uluwatu

Na, de kezdjük az elején. Denpasarban szálltunk le, majd nagyon rövid autóúttal eljutottunk Kutába, ahol 3 hetes utunkból az első 4 éjszakára foglaltunk szállást (több szállást nem is foglaltunk előre). Azonnali kultúrsokk a javából, főleg egy olyan embernek, mint én, aki még sosem volt Ázsiában. Kosz, bűz, zéró higiénia, szmog, brutál környezetszennyezés, butaság. Mindez egyszerre megtalált egy olyan napon, amikor végiggyalogoltuk a várost, hogy találjunk valami igazán helyi kajáldát, ahol valami igazán helyit ehetünk. Két helyen sikerült kb. 1000 Ft-ból nem jól laknunk, de legalább beleláttunk egy kicsit, hogy mit nyújt egy helyi étkezde. Egy igényes európainak azt kell mondjam, nem sokat. A komfortzónámtól nagyon messzire voltam már, amikor végül úgy döntöttünk inkább megszökünk ebből a nyüzsgő-mozgó forgatagból és bérlünk egy robogót. Az egyensúly rögtön helyreállt, amikor a helyi többezer motorossal zötykölődtünk egy szörfös partszakasz felé, és egyszer csak beszippantott a Bali feeling. Amikor végül egy nem helyiek által üzemeltetett étteremben végre jól is laktunk még nagyobb lett az aznapi teljesség. Ezt ettük: mindkét étel enyhén csípős tengeri herkentyű curry, természetesen párolt rizzsel. Ez volt az egyetlen hely az egész út alatt, ahol roppanós garnélát ettem (mindenhol máshol szétfőtt borzadványt).

bcs_IMG_2625.jpg

bcs_IMG_2626.jpg

A következő napjaink tömény motorozással teltek, felkerestük a Kutához viszonylag közel található (20-30 km) legjobb beach-eket, beszöktünk Nusa Dua 5 csillagos szállodaövezetébe, csodával határos módon megtaláltuk a déli partszakasz egyik gyöngyszemét a majmokkal teli Green Bowl Beach-et, aztán Uluwatun vagy Balangan-on néztük a szörfösöket napnyugtáig.

bcs_IMG_2645.jpgBalangan Beach

bcs_IMG_2671.jpgMangostin gyümölcs

bcs_IMG_2676.jpgNusa Dua - Pirates' Bay

bcs_IMG_2682.jpgNusa Dua - Pirate's Bay - grillezett banán fagyival, pirított mogyoróval

bcs_IMG_2775.jpgGreen Bowl Beach

bcs_IMG_2864.jpgMajometetés Uluwatu-n

bcs_IMG_2878.jpg
Ezután a robogót autóra váltottuk és 2 napot töltöttünk a fekete homokos Ameden a sziget nyugati felén, ami óriási csalódás volt. Borzalmas útviszonyok, 50 km közel 4 óra alatt bérelt (jobbkormányos!) kocsival, majd megérkezés egy nagyon nagyon nomád faluba, ahol tényleg SEMMIT sem lehet csinálni, csak búvárkodni. Eredetileg 4 napot akartunk maradni, de olyan sebességgel iszkoltunk el 2 éjszaka után, mint még sehonnan. A fekete homok amúgy poén volt... :))) Amit itt ettünk, csupa csupa földimogyorószósz, ananász és csirke. Nem mondom, hogy rossz volt, de nem is volt óriási élmény. Nincs túl sok desszert a balinéz konyhában, a palacsinta is valószínűleg átvett dolog, de mindenhol volt vastag, ananászos/banános/mangós palacsinta. Én általában rendeltem egyet, kellett a szénhidrát! :) Amit szintén sokat ettünk - nem csak itt - az a Nasi Goreng és a Nasi Campur, a két legismertebb helyi fogás - pirított rizs illetve tészta csirkével vagy tenger gyümölcseivel. 

bcs_IMG_2930.jpg

bcs_IMG_2941.jpg100%-os papaya juice - no ice please!

bcs_IMG_2943.jpg

bcs_IMG_2971.jpg

bcs_IMG_2945.jpg

bcs_IMG_2982.jpg

Miután elszabadultunk Amedről, egy igazán jó rész következett: 3 nap Ubud. Bali kulturális fővárosa tényleg jóval kulturáltabb, mint a sziget többi része. Rendezett, szép, igényes. Klassz éttermekben ettünk, kézműves boltokban szemezgettük ki a bőröndméretünkkel kompatibilis lakberendezési tárgyakat és találtunk egy igazán menő helyi designer ruhaüzletet is, ahol persze bevásároltunk. A csupa-bambusz szállásunkon a szobába hozták az egész jó reggelit, de még jobb volt, hogy a szálloda helyi tulajdonosával minden este leülhettünk a recepciónál beszélgetni a balinéz kultúráról, szerelemről, családról, állatokról...stb. Ő volt a legkedvesebb és legbefogadóbb ember, akivel Balin találkoztam. Az arcát sajnos nem tudom felidézni, mert mindig sötétben beszélgettünk, de biztosan kedves vonásai vannak, mert nagyon jó ember. Mi tulajdonképpen csak a wifi miatt ücsörögtünk mellette esténként, őt viszont iszonyatosan érdekelte, hogy milyen emberek vagyunk.... Ubudon, egy kirándulásunk során láttuk a legcsodálatosabb rizsteraszokat is.

bcs_IMG_3024.jpg

bcs_IMG_3079.jpg

Az Ubud-ot követő időszak a chill és a surf jegyében telt. Amikor még Ubudon voltunk, órákig ültünk egy pizzériában (!), és wifiztünk, hogy lefoglaljuk a leendő 4 napi szállásunkat. A The Chillhouse nevű frenetikus szállást úgy találtuk, hogy beírtuk a google-be a "Bali" és a "surf" keresőszavakat. Surf, yoga, masszázs és persze chill minden mennyiségben, all inclusive egész napos svédasztallal. Tényleg pazar volt, a szörfözés pedig a legjobb sport a világon. A teljes utunk alatt csak 2x tudtunk elmenni, de életem egyik legjobb élménye, ráadásul sikerélménye, hiszen nem is bizonyult olyan nehéznek felállni a szörfdeszkán. Az egész napos terülj terülj asztalkám főleg bio, illetve helyi termelőktől beszerzett organikus alapanyagokból állt össze. Itt már inkább európai ízekre vágytunk, kontinentális regglit ettünk házi banánlekvárral és papaya lekvárral, amik zseniálisak voltak. A balinéz fogások itt már annyira nem ízlettek, kóstoltunk pár dolgot, de mivel az otthonihoz egész hasonló dolgokat is találtunk az ételek között, azokhoz képest messze alulmaradtak a helyi Nasi Goreng-ek. 

Az utolsó 5 napunkat újabb földi paradicsomban pihentük végig, vagyis pihentük volna, ha nem lettek volna a szomszédos telkeken - Balin egyébként szinte minden háztartásban előforduló - tyúkok, kacsák, libák, macskák, kutyák és persze egyéb állatok, tücskök, bogarak, madarak, akik így együtt az egész éjszakát bezenésítették. A maga defektjeivel azért baromi jó hely ez a Bali. Teljesen kizökkent, maximálisan kikapcsolja az agyat és rendkívül jól szórakoztat, és végülis pont erre volt szükségünk egy rendkívül mozgalmas nyár és egy tökéletes esküvő után. Lehet ezt a boldogságot még fokozni?? :))

bcs_IMG_3258.jpg

bcs_IMG_3330.jpg

bcs_IMG_3333.jpg

bcs_IMG_2643.jpg

bcs_IMG_2644.jpg

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://bebicsirke.blog.hu/api/trackback/id/tr115527886

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
>" page="" />