2014/március/07

Vérnarancsszirupos palacsinta

Olyan sok mesélnivalóm van ezzel a recepttel kapcsolatban, hogy nem is tudom mivel kezdjem. Először talán azzal - mert időrendben ez az első - hogy amikor elköltöztem a szüleimtől, anyukámmal 3 receptet írtunk fel egy-egy cetlire: a tejbegrízt, egy kakaós kevert piskótát és a palacsintát. A palacsintatésztát azóta is az alapján a cetli alapján keverem ki, tudom, a palacsintatésztát nehéz elrontani, de akkor is mindig előveszem. Aztán persze az is igaz, hogy már nem csak kakaós és túrós palacsintát csinálok, mint akkoriban, hanem kicsit turbózom a dolgot. Mondjuk vérnaranccsal, mert most eszement vérnarancs kattanásom van. De a környékünkön egyedül nekem - egy héten többször is voltam a kedvenc zöldségesemnél, hogy még pirultabb héjjú vérnarancsokat vadásszak ehhez a recepthez, és szomorúan láttam, hogy úgy állnak a vérnarancsok a rekeszben, ahogy én hagytam őket napokkal azelőtt. Szerencsére azért sikerült pár szép darabot beszereznem, de színben a narancssárgától az átmenetesen át mindenféle volt, és csak egyetlen csodásan piros. Pont elég volt. 

A következő mesélnivalóm, hogy végre beruháztam egy tükörreflexes fényképezőgépbe, amit tudom, már nagyon régóta meg kellett volna tennem, főként azért is, mert az utóbbi egy évben alaposan visszavette a blogolási kedvemet, hogy nem tetszettek a saját fotóim. Hát ezek most tetszenek, és bár eddig is élveztem a food stylingot és a fotózást, most egészen új dimenziókba léptem az új masina által. Azonnal ki is rohantam egy ócskás piacra pár vintage kellékért, a családi garázsból pedig szelektáltunk apukámmal pár izgalmas régi bútorlapot, amin fotózhatok. Remélem szeretni fogjátok az új fotókat, én már most szeretem őket. 

Vérnarancsszirupos palacsinta (hozzávalók - 8-10 db-hoz): 

• 3 tojás
• 2,5 dl tej
• 300 g liszt
• 1 ek porcukor
• 1 ek olaj (pl. szőlőmag)

A narancssziruphoz:

• 2-3 vérnarancs karikákra vágva
• 1-2 ek barnacukor
• 2 vérnarancs leve
• 1 kk vaníliakivonat
• + egy marék pirított mogyoró, dió, pisztácia…stb. tetszőlegesen

 

1. A palacsintához a tojásokat kissé felverem a porcukorral, hozzáadom a tejet, majd a lisztet és csomómentesre keverem, végül hozzáadom az olajat is, majd forró palacsintasütőben a szokásos módon kisütöm. Általában szódavizet is szoktam adni a palacsintatésztához, de ennél a receptnél szerettem volna, ha nagyon lágy palacsinták születnek. Bár Tefal tapadásmentes palacsintasütőt használok, minden palacsinta előtt egy ecsettel vékonyan bekenem a serpenyőt szőlőmagolajjal, hogy szebb színt kapjanak a palacsinták. 
2. A narancsokból 2-3 db-ot egy éles késsel meghámozok - levágom a narancsok tetejét és alját, az egyik vágott talpukra állítom őket, majd fentről lefelé óvatosan levágom a héjjukat, úgy, hogy a fehér hártya mindenhonnan lekerüljön, de ne is vágjak le túl sokat a narancsok húsából. Ezután felkarikázom őket. 
3. 2 narancs levét kifacsarom. 
4. A magokat (én most diót és pisztáciát) egy száraz, forró serpenyőben kissé megpirítom, majd mozsárban durvára töröm. 
5. Ugyanabba a forró serpenyőbe teszem a narancskarikákat, megszórom a barnacukorral, majd hagyom, hogy kissé kiengedjék a levüket és karamellizálódjanak. 
6. Meglocsolom őket a facsart narancslével, a vaníliakivonattal és pár evőkanál vízzel, majd kiszedem a narancsokat, és sziruposra sűrítem a narancslevet - ez kb. 1 perc alatt megvan. 
7. A palacsintákat negyedbe hajtom, egymásra rendezem egy nagy hosszúkás tányéron, majd rádobálom a narancskarikákat és meglocsolom a narancssziruppal és a pirított magokkal. 

Szólj hozzá!